CREEPSHOW #2: Cserkészek, városi legendák, gyilkos bohócok

Újabb horrorfilmek kerülnek terítékre, szám szerint ismét három. Lesznek itt táborozó cserkészek, néhány városi legenda nyomába is eredünk, de a gyilkos bohócokra is kitérünk. Kellemes borzongást!

Welp [2014]

Cserkészcsapat indul táborozni a közeli erdőbe. Nem kellett volna, hiszen a rémtörténetek szerint itt él Kai, a famaszkot viselő, elvadult gyerek, aki nem szereti, ha bárki is beteszi a lábát a fák közé.

Mielőtt még legyintve tovább haladnál, szólok gyorsan, hogy a Welp nagyon nem egy tipikus slasher horror. Ugyan megvannak a műfajra jellemző vonások, de szerencsére sokkal többet képes felmutatni annál, mint amit akár egy Péntek 13-széria bármelyik epizódja... és egyszerre kevesebbet is. Nem rágja a szádba a dolgokat, tart némi távolságot a nézővel. De közben, lévén, hogy horrort nézünk, hiányoznak a klasszikus megoldások, helyette inkább feszültségkeltéssel egybekötött lassú építkezés vár ránk. Ráadásul olyan dolgokat is meglép, amelyeket csak nagyon kevés horror mer. Így lesz a Welp végül egy nagyon egyedi, sajátos atmoszférával és felépítéssel bíró film, egyenesen Belgiumból.

Killer Legends [2014]

Van-e a klasszikus horrorkliséknek valóságalapja? Mi igaz a városi legendákból? Ezekre, és ehhez hasonló kérdésekre próbál választ találni egy dokumentumfilmes csapat, akik négy témakört járnak körül:

- Kisvárosi sorozatgyilkosságok.

- Halloween-i gyerekgyilkosságok.

- A bébiszitter halála: avagy van még valaki a házban.

- Gyilkos bohócok.

A Killer Legends készítői tényleg nagy lelkesedéssel vágnak neki, hogy végére járjanak a dolgoknak, és ez részben sikerül is, de a végeredmény mégis túlontúl száraz lesz: 80 percbe sűrítenek négy olyan témát, amelyekről sokkal többet lehetne beszélni. Való igaz, jó pár dolgot így is megtudhatunk: ellátogatnak Texarkanába, ahol annak idején egy maszkos gyilkos tizedelte a lakosságot, és erről film is készült 1976-ban, a The Town That Dreaded Sundown - úgy konkrétan az első, vérbeli slasher, megelőzve sok más, azóta klasszikus filmet a műfajból. Megtudhatjuk, hogy a gyermekgyilkosságok kapcsán minden bizonnyal ártatlanul ítéltek el valakit, mégpedig a bőrszíne miatt. Sok-sok apró érdekesség, de mégsem sikerült maximálisan elkapnia a filmnek, mert amire belerázódnánk az adott témába, már ugrunk is a következőre. Kár érte, mert megvolt benne a lehetőség, de vagy egy hosszabb játékidővel, vagy kevesebb tematikával érdekesebb lett volna.

Clown [2014]

Miután a felbérelt bohóc mégsem tud megjelenni Kent fiának születésnapi buliján, az ingatlanügynök apuka úgy dönt, hogy az egyik eladásra váró házban talált maskarát magára ölti, hogy kárpótolja csemetéjét. Másnap szembesül vele, hogy a ruha csak nem akar lejönni. És ha ez nem lenne elég, még egy démoni erő is lakozik a jelmezben, amelynek gyermekvérre fáj a foga.

Bevallom, a bohócok elég rendesen a frászt tudják hozni rám. Mindig is tudtam, hogy a festett vigyor valami egészen mást takar, a Clown pedig alaposan a végére jár ennek a bohóc-kultusznak, még ha ehhez egy fiktív legendát is kellett kreálnia. De annyi baj legyen! A film lényegében egy átváltozás-történet: emberünk fokozatosan kezdi elveszíteni az önkontrollt, miközben az ügyeletes mindentudó öregember (Peter Stormare), valamint a férfi felesége próbálja megtörni az átkot. És igen, a filmben történnek gyerekgyilkosságok, erre jobb, ha felkészülsz. A film legnagyobb baja, hogy rossz időben készült: ezt bizony valamikor a nyolcvanas években kellett volna összehozni, és akkor most egyfajta kultuszként is tekinthetnénk rá. Összességében egy bevállalós, véres, helyenként meglehetősen izgalmas alkotással van dolgunk. Bár a felvezetésből itt-ott lehetett volna lenyesni perceket, de horror rajongóknak nem lesz nagy koppanás.