Kingsman: A titkos szolgálat / Kingsman: The Secret Service [2014]

Eggsy, a zavaros családi hátterű utcagyerek jelentkezik a Kingsman nevű, brit titkosszolgálathoz, ahol éppen üresedés van, és ahol édesapja annak idején szolgált.. Mindeközben a milliárdos Valentine (Samuel L. Jackson) éppen globális tervét készíti elő, amely látszólag egy jótékony adakozás az emberiség felé, de neki egészen más szándékai vannak.




Matthew Vaughn lényegében megcsinálta a kémfilmekkel azt, amit a Kick-Ass esetében a szuperhősmozikkal. Ugyanaz az üdítő, laza, de közben mégis adrenalint pumpáló szórakozás jellemzi mindkét filmet. És nem szabad elfeledkezni róla, hogy ezúttal is egy Mark Millar képregényből dolgozott, ráadásul jól bevált írópartnerével, Jane Goldman-nel közösen vetették papírra a Kingsman-t. Az úgymond "klasszikus" csapat tehát adva volt, a film pedig eleget tett az elvárásoknak.

A tipikus kémsztori elsőre elrettentő lehet, de ha belevesszük a Vaughn-féle mentalitást, a gyakorlott filmnéző már pontosan tudja, milyen élményre is számítson. A Kingsman egész egyszerűen vagány és stílusos, vicces és véres, politikailag pedig nagyon nem korrekt. A zsáner sablonjaiból viccet csinál, egy bizonyos jelenetben konkrétan ki is mondják, hogy most jönne az a rész, amikor a gonosz elmeséli világuralmi terveit, miközben a jófiú már tervezi magában annak megakadályozását. Persze gyorsan hozzá is teszik, hogy ez nem az a film.


Ha pedig Vaughn, és ha már a stáb terén párhuzamot vontam a Kick-Ass-el, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy milyenek az akciójelenetek? Nem fogok köntörfalazni: ütős pillanatokból nincs hiány, és ha már mindenki arról a bizonyos templomi jelenetről áradozott az elmúlt hónapokban, akkor kénytelen leszek beállni a sorba. Igen, az a pár perc (már bocs, de) kibaszott kemény lett, konkrétan a film egyik, ha nem a legnagyobb csúcspontja. És én még azt hittem, a John Wick diszkós jelenetét nem sikerül überelni. Tévedtem.

Colin Firth a puszta jelenlétével lejátszik mindenkit a vászonról. Hihetetlen, hogy ez az ember, aki néhány éve egy dadogós király szerepében volt látható, most konkrétan elhiszed neki, milyen bunyókat, vagy inkább henteléseket produkál. Én sajnos a főszereplő srácot alakító Taron Egerton-nal eleinte nem nagyon tudtam mit kezdeni, és bizony a fináléig ez így is maradt, de a végére minden "bűnét" megbocsátottam neki. A teljesség kedvéért pedig van nekünk egy Mark Strong, Michael Caine, vagy épp egy főgonoszt zseniálisan megformáló Samuel L. Jackson - egy röpke szerepben pedig még Mark Hamill is feltűnik.

Ha Edgar Wright rendezne egy James Bond-filmet, és teljesen szabad kezet kapna, akkor nagyjából hasonló eredményt kapnánk ahhoz, mint amit most Matthew Vaughn összehozott. Brutális filmélmény volt, amely felpörget, megbotránkoztat, megnevettet és felhőtlenül szórakoztat egyszerre.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Nyomozós filmek

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]

Top 10 igaz történeten alapuló film