Ex Machina [2015]

Caleb (Domhnall Gleeson) azzal a megtisztelő lehetőséggel élhet, hogy miután egy munkahelyi sorsoláson az ő nevét húzták ki, elutazhat főnöke birtokára, amely a világtól jócskán távol esik. Lassan kiderül, hogy a főnöke, (Nathan Oscar) Isaac kifejlesztett egy mesterséges intelligenciát, és Caleb-re vár a feladat, hogy egy héten keresztül tanulmányozza, tesztelje a női külsőbe bujtatott Ava-t (Alicia Vikander).




Alex Garland neve ismerősen csenghet azoknak, akik például Danny Boyle rajongók: ő írta a 28 nappal később, a Napfény vagy épp A part című Boyle-filmeket, bár utóbbinak csak az alapanyagáért felelős. Tevékenykedett már producerként is több esetben, az ilyen filmszakmában aktív figuráknál pedig már-már elkerülhetetlen, hogy idővel a rendezés terén is kipróbálják magukat. Garland is erre a sorsra jutott, és elkészítette első filmjét, az Ex Machinát.

Underground körökben a film nem kis rajongást váltott ki az emberekből, amely azért valljuk be, nem kevés bizakodásra adhat okot, és ha csak az ajnározó kritikákat, valamint a magasba szökő pontszámokat nézzük, már mennek felfelé azok a bizonyos elvárások. Ahogy az lenni szokott.

Az Ex Machina azonban nem olyan filmélmény volt, amire számítottam - bár őszintén szólva, fogalmam sincs, pontosan mit is vártam, annyit tudok, hogy nem kimondottan ezt. Lényegében a film főleg beszélgetésekből áll. És most jön a legjobb dolog az egészben: még így is lenyűgözött.


Amit nyújtott, azt hihetetlen profizmussal tette, kimért, lassú tempóval, higgadt komótossággal. Nincs kapkodás egy pillanatig sem, de hiába mindez, miközben ott vibrál a levegőben az a megmagyarázhatatlan érzés: itt még baj lesz. Pont ez a legnagyobb mozgatórugója az egésznek, hiszen egyre több a gyanús jel, egyre érdekesebb dolgok kerülnek terítékre, de mindez szintén csak finoman adagolva. Így jutunk el a fináléig, amely a maga módján egy elég nagy gyomros, de mégis ugyanolyan elegánsan van odarakva, hogy tökéletesen illeszkedik a film korábbi részeihez.

Így lesz az Ex Machina egy nagyon nem közönségfilm, amely inkább egy bizonyos réteget céloz meg a sci-fi rajongókon belül is. Türelem, igen, az valamicskét kell hozzá, de ha sikerül elkapnod a film fonalát, akkor nincs menekvés. Egy szóval: lenyűgöző.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Az ígéret megszállottja / The Pledge [2001]

Top 10 igaz történeten alapuló film

Kihűlve / Frozen [2010] - Egy éjszaka a sífelvonón