The Skeleton Twins [2014]
Maggie (Kristen Wiig) egy marék tablettával a kezében ácsorog, arra készülve, hogy véget vessen az életének, amikor is telefonhívást kap, hogy testvére, Milo (Bill Hader), akit tíz éve nem látott, épp egy kórházban fekszik, mert öngyilkosságot kísérelt meg. El is megy látogatóba, majd ráveszi fivérét, hogy költözzön hozzá és férjéhez egy időre. A két testvér (akik amúgy ikrek) próbálják újraépíteni testvéri kapcsolatukat, miközben láthatjuk, hogy egyikük élete sem fenékig tejfel.
.jpg)
A The Skeleton Twins a szokásos indie-recepten alapszik. Hatásvadász, zongorára komponált zenei aláfestések, jó sok képmontázs, sok lelkizés, keserédes hangulat, kevés, de annál frappánsabb humor... Gondolom tudjátok miről beszélek. Vérbeli dramedy, amin lehet örülni és szomorkodni egyaránt. Az ember általában ránéz az ilyen produkciók poszterére és már tudja, hogy nagyjából mire számítson.
Ami azonban jelen filmünk egyik kirívó ereje, hogy itt mintha minden egy picit jobban működne. A képmontázsok beszippantanak, amikor nevetni kellett, hangosan is felkacagtam, és nem titkolom, a végén sikerült jó alaposan elérzékenyülnöm. Megvolt a hatása, minden szempontból.
.jpg)
Az ilyen sztorik általában megkövetelik, hogy a férjről előbb-utóbb kiderüljön, hogy valami nem stimmel vele, esetleg már elsőre egy unszimpatikus figuraként jelenjen meg. Itt erről szó sincs: a Luke Wilson által megformált Lance ugyanis a megtestesült jóság: odavan feleségéért, alig várja, hogy apa lehessen, munkát ajánl Milónak... Sőt, ebben a házasságban pont Maggie, az egyik főszereplő az, akivel nincs minden rendben. Ha csak egy röpke kis sablontól, de legalább ennyitől megfosztott minket ez a film - apróság, de örültem neki.
Mondanom sem kell, végeredményt tekintve nem lett jó kedvem a filmtől. Két sors, két kisiklott élet van terítéken. Egy testvérpár, akik eltávolodtak egymástól, de most igyekeznek több időt eltölteni, miközben próbálják rendbe hozni saját életüket, vagy épp ellenkezőleg, még inkább tönkreteszik azt.
Nem mindegy, milyen hangulattal ülsz neki, de részemről az egyik legjobb dramedy élmény volt, amit az elmúlt időben láttam.
.jpg)
A The Skeleton Twins a szokásos indie-recepten alapszik. Hatásvadász, zongorára komponált zenei aláfestések, jó sok képmontázs, sok lelkizés, keserédes hangulat, kevés, de annál frappánsabb humor... Gondolom tudjátok miről beszélek. Vérbeli dramedy, amin lehet örülni és szomorkodni egyaránt. Az ember általában ránéz az ilyen produkciók poszterére és már tudja, hogy nagyjából mire számítson.
Ami azonban jelen filmünk egyik kirívó ereje, hogy itt mintha minden egy picit jobban működne. A képmontázsok beszippantanak, amikor nevetni kellett, hangosan is felkacagtam, és nem titkolom, a végén sikerült jó alaposan elérzékenyülnöm. Megvolt a hatása, minden szempontból.
Az ilyen sztorik általában megkövetelik, hogy a férjről előbb-utóbb kiderüljön, hogy valami nem stimmel vele, esetleg már elsőre egy unszimpatikus figuraként jelenjen meg. Itt erről szó sincs: a Luke Wilson által megformált Lance ugyanis a megtestesült jóság: odavan feleségéért, alig várja, hogy apa lehessen, munkát ajánl Milónak... Sőt, ebben a házasságban pont Maggie, az egyik főszereplő az, akivel nincs minden rendben. Ha csak egy röpke kis sablontól, de legalább ennyitől megfosztott minket ez a film - apróság, de örültem neki.
Mondanom sem kell, végeredményt tekintve nem lett jó kedvem a filmtől. Két sors, két kisiklott élet van terítéken. Egy testvérpár, akik eltávolodtak egymástól, de most igyekeznek több időt eltölteni, miközben próbálják rendbe hozni saját életüket, vagy épp ellenkezőleg, még inkább tönkreteszik azt.
Nem mindegy, milyen hangulattal ülsz neki, de részemről az egyik legjobb dramedy élmény volt, amit az elmúlt időben láttam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.