Millenium-trilógia: A kártyavár összedől / Luftslottet som sprängdes [2009]

Eljutottunk a harmadik és egyben utolsó részhez - így ha nem láttad az első, illetve a második részt, akkor azok erős spoilereibe futhatsz.




Lisbeth kórházban lábadozik, a hatóságok pedig csak a felépülésére várnak, hogy elvihessék, majd bíróság elé állítsák. Mindeközben Mikael próbálja tisztára mosni a lányt, de nem megy olyan egyszerűen, hiszen a Millenium szerkesztősége halálos fenyegetéseket kap.

Ahogy már a második résznél is elmondtam: az utolsó két epizód voltaképp egy, hosszú filmként is felfogható, de muszáj megnézni hozzá az elsőt, amely amúgy önmagában is megállja a helyét. Mindenképp érdekes koncepció ez, egyben ugyan működik komplett trilógiaként, de az utolsó két epizódnak csak óvatosan tessék nekiállni!

A kártyavár összedől mégis egy tisztességes lezárás, egy viszonylag gyenge második rész után meg aztán pláne fellélegezhetünk: a lejtmenet nem folytatódott tovább. Az a bizonyos kártyavár valóban összedől, a szálak vagy így, vagy úgy elvarródnak, és nem utolsó sorban az én filmrajongó lelkemnek annyira kedves jelenetet is sikerült pattanásig feszültté vászonra vinni: ez pedig a tárgyalótermi finálé. Ott csúcsosodik ki a film valójában, minden terítékre kerül, én pedig - nem túlzok - volt, hogy még levegőt is elfelejtettem venni közben. Hiába sejthető előre, mire fut ki az egész, mégis nagyon működik.


De nem tökéletes a film: abszolút látszik, hogy a kreativitás jelentős részét a fináléra tartogatták. Ugyan ami addig történik, az is egy teljesen korrekt krimiként funkcionál, de visszagondolva az egész nem több, mint egy alapozás a film második feléhez, vagyis fussuk le a kötelező köröket, hogy végre jussunk el valahogy a nagy badabummig.

Nem csak a teljes, több évtizedet átívelő cselekmény lesz maximálisan tiszta számunkra, de magát Lisbeth-et is ebben az epizódban ismerjük meg valójában. Itt már nem csak egy szociopata, magának való lány, akit mondjuk az első részben felvázoltak nekünk. Megtudunk róla mindent, még annál is többet, mint amit legutóbb, a második fejezetben bemutattak róla.

De a film leggyengébb pontja, akit már az előző részben sem tudtam hova tenni: Lisbeth féltestvére, az elpusztíthatatlan szőke terminátor. Nem a színészi teljesítményre gondolok, mert egy ilyen figuránál ez valóban mellékes, egész egyszerűen úgy, ahogy van, felesleges a karakter.

Így kell korrekten lezárni egy trilógiát. A kártyavár összedőlt, a tetovált lány pedig nem játszik többet a tűzzel.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.