Ugrás a fő tartalomra

Kill Me Three Times [2014]

Charlie Wolfe (Simon Pegg) profi bérgyilkost felbérli egy férfi, hogy tegye el a drága asszonyt láb alól, mivel az nagy boldogtalanságában éppen hűtlenkedik. Azonban úgy tűnik, valakik már megelőzték ebben: egy házaspár, akik szintén nagy pénzt látnak a nő halálában. De a dolgok bonyolódnak, amikor kiderül, hogy a nő túlélte a balesetet...




Szerintem nem mondok hülyeséget azzal, hogy az átlag filmnéző szereti a megkevert idősíkú filmeket, amelyekből elsőre nem sok minden tiszta, de a cselekmény előre-, illetve visszahaladtával egyre jobban tisztázódik a kép. Én legalábbis bírom ezt a fajta megoldást, és ez volt az egyik indok, ami miatt a Kill Me Three Times felkeltette az érdeklődésem. A másik ok pedig Simon Pegg volt, lévén, hogy az egyik kedvenc komikusomról van szó. És valóban: a film nagyszerűen kavarja a saját időkorlátján belül a jeleneteket, miközben egyre több és több információ lát napvilágot olyan momentumokból is, amelyekből előtte ügyesen kihagyták azokat.

Ha ezt a kivitelezést összevetjük a film cselekményével, nagyjából úgy tudjuk elképzelni a Kill Mee Three Times-t, mintha Tarantino összeállt volna a Coen-tesókkal, és úgy igazán elszabadultak volna... Nos, mindez a valóságban viszont úgy néz ki, mintha Tarantino összeállt volna a Coen-tesókkal, és úgy igazán nem voltak formában, de nagyon nem. Lassacskán ugyanis rájövünk, hogy ez a film sem az eredetiségével fog elkápráztatni minket, de úgy igazán semmivel sem. Adott egy sablon-történet, amit maximum ezzel a kivitelezéssel lehetett feldobni úgy, hogy legalább a játékidő feléig fenntartsa az érdeklődést.


Mindamellett a szereplők, a karakterek baromi messze vannak tőlünk, a nézőtől: vagy egy rohadt szemét alak, vagy nem ismerjük meg annyira, hogy tudjunk vele azonosulni. Jellemek nagyon nincsenek is, mindenkit a pénz motivál, amivel még nem is lenne gond, de egyszerűen nincs bennük semmi, amely által bárki is csak egy kicsit közel kerülhetne hozzánk.

Így lesz a Kill Me Three Times egy nagyon nem nézőbarát film. Mintha végig letojnák, hogy helló, mi is itt vagyunk: szemléljük ugyan az eseményeket, de nem vagyunk igazán részesei. Tudjuk, hogy ki kicsoda, de nem ismerjük meg őket túlzottan. A forgatókönyv pedig egy bevásárlólista hátoldalára is elférne. Az idősíkok alapos megkavarása jó ötlet volt, de senki ne tápláljon nagy reményeket: ez a film iszonyatosan mellément.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.