A nyomozó [2008]

A korboncnokként dolgozó Malkáv Tibor szinte jobb viszont ápol a halottakkal, mint az élőkkel. Az egyetlen ember, akivel tartja a kapcsolatot, a rákos édesanyja, valamint szemet vet rá egy pincérnő, akit végül csak elvisz magával moziba. Anyjának sürgős kezelésre van szüksége, ezt azonban csak külföldön tudják garantálni, Tibornak viszont nincs ekkora összeg a birtokában. Egy magát Küklopsznak nevező férfi keresi fel emberünket, mondván, hetek óta követi, mindent tud róla, és biztosan jól jönne egy komolyabb összeg. Ehhez azonban el kell tennie valakit láb alól. Tibor szemrebbenés nélkül elvégzi a feladatot, majd kap egy levelet, amire végképp nem számított...


Megértem, ha nem nézel magyar filmeket. Én sem sűrűn vállalom be, de akkor is csak maximum olyat, amiről csupa pozitív a visszajelzés. Tavaly az Isteni műszak volt, ami alaposan a földbe döngölt, és egy hangyányit is, de visszavetette a magyar filmekbe vetett hitem. Hosszú tologatás után pedig végül úgy döntöttem, hogy A nyomozót is bepróbálom, ha már ódákat zengenek róla.

Nem is értem, miért voltam olyan hülye, hogy eddig halogattam?

Gyorsan a lényegre is térek: A nyomozó remek darab. Épkézláb, fordulatos forgatókönyvön alapul, és mindehhez kiváló rendezés is társul, bámulatos operatőri munkával, elképesztő színészi alakításokkal. Ha mindez nem lenne elég, a rendezői kreativitást csak fokozzák azok a bizonyos képi megvalósítások, amelyek egyfajta belső mozit vetítenek eléd. Mondok egy példát: Malkáv kap egy levelet, és amíg átolvassa, nem pusztán a levél írójának hangját hallhatjuk, ahogy az lenni szokott, de hirtelen egy képzeletbeli teremben találjuk magunkat, ahol Tibor, valamint a feladó sétálnak: utóbbi személyesen mondja el Malkávnak a levélben írtakat, miközben a padló, amin járnak, nem más, mint maga a levél. Ilyen és ehhez hasonló, bravúros megoldásokkal gyakran él a film, erre tessék felkészülni!

Érdemes kitérni kicsit Malkáv Tibor személyére. Magának való, csendes figura. Nem rajong túlzottan az emberekért, nem jár társaságba, munkatársával is nap, mint nap ugyanazt a párbeszédet süti csak el. Legtöbbször mereven bámul maga elé, de mégis, Anger Zsolt lehengerlő alakításának hála sikerült úgy megformálni Malkávot, hogy uralja az összes jelenetet. Ott van, de mintha mégsem lenne ott. Tartja a távolságot, mégis egyből szimpatizálsz vele.

A filmben pedig együtt sodródunk hősünkkel. Mivel a tényleges történetnek csak egy töredékét írtam le, mindenféle élmény rombolását mellőzve, így továbbra sem akarok bővebben belemenni a cselekménybe. Maradjunk annyiban, hogy kellően egy kellően fordulatos krimit kapunk végeredményként, amelyben hősünk eleinte gyilkosként, később pedig önjelölt nyomozóként tűnik fel, hogy a végére járjon ennek a korántsem tiszta rejtélynek.

Sajnos azonban nem egy hibátlan filmmel van dolgunk: a lezárás kicsit talán túl egyszerű, túlságosan hamar és zökkenőmentesen érkezik el, amit sajnálok, pedig maga a végkifejlet, amikor összeáll a kép, még bőven tetszett. Ez valamicske keserű szájízt hagyott maga után, de semmi kétség afelől, hogy amit addig kapunk, az valóban felültet egy nagyon nem hétköznapi hullámvasútra, és elég erősen visz magával.

A nyomozó egy üde színfolt a magyar filmek közt, de még mielőtt bárki félreértené: nem csak attól jó, mert többet nyújt, mint egy átlag magyar hulladék. Ez a film még nemzetközi színvonalon is büszkén megállja a helyét.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.