Millenium-trilógia: A tetovált lány / Män som hatar kvinnor [2009]
1966 őszén rejtélyes körülmények között eltűnt a dúsgazdag Vagner-család 16 éves tagja, Herriet. Eltűnt, vagy meggyilkolták, nem tudni, mindenesetre nagybátyja, Henrik azóta minden évben ajándékot kap valakitől a születésnapján, feltehetőleg a lány gyilkosától. Felkeresi a Millenium folyóirat oknyomozó újságíróját, Mikael Blomkvist-et, hogy járjon utána, mi történt pontosan azon a napon, amikor Herriet eltűnt. Mindeközben Mikael nyomában van a szociopata hacker-csaj, Lisbeth Salander.
.jpg)
Stieg Larsson eredetileg 10 részesre tervezte a Millenium könyvsorozatát, azonban a halál idő előtt utolérte, mindössze 50 évesen, így csak egy trilógiát sikerült maga mögött hagynia. Csupán ez a három regény az, amit sikerült megírnia életében, de még így is elképesztő eladásokat sikerült produkálnia. Azonban már ezt sem élvezhette Larsson, akinek könyveit halála után adták ki, a filmadaptáció pedig még váratott magára pár évig - és természetesen Amerika is lecsapott rá, David Fincher keze által egy korrekt remake született.
De mi most maradjunk az eredetinél!
Män som hatar kvinnor - avagy Olyan férfiak, akik gyűlölik a nőket. És ebben a címben úgy konkrétan minden benne van, legalábbis sokkal több, mint a Girl with the Dragon Tattoo-ban. A filmben ugyanis megannyi ponton köszön vissza a cím jelentősége, sőt, majdhogynem minden "sarkon" ott vannak a férfiak, akik gyűlölik a nőket. Lényegében egy nyomozós filmhez van szerencsénk, nem a kapkodós, sokkal inkább a kimértebb fajtából.
.jpg)
Sokat elmond, hogy egy svéd-dán-német-norvég koprodukcióban készült darabhoz lehet szerencsénk: a hangulat sötét, a vizualitás pedig helyenként igazán kegyetlen méreteket ölt, lásd: Lisbeth megerőszakolása, majd annak megbosszulása. Bőven indokolt az a bizonyos 18-as karika, gyengébb idegzettel rendelkező emberek pedig nem kizárt, hogy egy ponton úgy döntenek, jobb nekik ezen film nélkül élni tovább az életüket.
Lassan építkező filmmel van dolgunk, de ez nem jelenti azt, hogy a két és fél órás játékidő ne lenne tisztességesen kitöltve. Nem kifejezetten thriller, bár elvitathatatlan tény, hogy néhány jelenetben ez a műfaj is képviseli magát - sokkal inkább krimi, ráadásul oknyomozós krimi, amely eleinte csak egy kislány eltűnésének körülményeivel foglalkozik, azonban hamar kiderül, hogy a szálak sokkal régebbi időkre vezetnek, amelynek következtében sokkal brutálisabb dolgok látnak napvilágot.
.jpg)
Érdemes kitérni Lisbeth karakterére kicsit. A filmben szépen, lassan napvilágot lát a tény, hogy feltehetőleg szörnyű gyerekkora volt, amely aztán egy tragédiához vezetett. Hogy mi, azt persze nem lövöm le, de nincs is minden információ a szánkba rágva, ránk bízzák. Legalábbis, egyelőre. Fiatal éveit intézetben töltötte, majd egyik gyámság alól vándorolt a másikba. Megvan tehát a maga keresztje, sajátos, mondhatni antiszociális természete ezáltal teljes mértékig érthető. Mindezek mellett pedig egy igazi hacker-zseni, nagyon érti, amit csinál, talpra esett, vág az esze, mint a borotva, ráadásul fotografikus memóriája van, amelynek nagy hasznát tudja venni. Noomi Rapace pedig hihetetlen átéléssel hozza a szerepet. Nem volt bajom Rooney Marával sem Fincher filmjében, de itt is bebizonyosodik, hogy az eredeti mégiscsak az... eredeti.
Sötét és kegyetlen, nem egy könnyű darab. Megfekszi a gyomrod, de a skandináv filmek rajongóinak mondhatni kötelező!
.jpg)
Stieg Larsson eredetileg 10 részesre tervezte a Millenium könyvsorozatát, azonban a halál idő előtt utolérte, mindössze 50 évesen, így csak egy trilógiát sikerült maga mögött hagynia. Csupán ez a három regény az, amit sikerült megírnia életében, de még így is elképesztő eladásokat sikerült produkálnia. Azonban már ezt sem élvezhette Larsson, akinek könyveit halála után adták ki, a filmadaptáció pedig még váratott magára pár évig - és természetesen Amerika is lecsapott rá, David Fincher keze által egy korrekt remake született.
De mi most maradjunk az eredetinél!
Män som hatar kvinnor - avagy Olyan férfiak, akik gyűlölik a nőket. És ebben a címben úgy konkrétan minden benne van, legalábbis sokkal több, mint a Girl with the Dragon Tattoo-ban. A filmben ugyanis megannyi ponton köszön vissza a cím jelentősége, sőt, majdhogynem minden "sarkon" ott vannak a férfiak, akik gyűlölik a nőket. Lényegében egy nyomozós filmhez van szerencsénk, nem a kapkodós, sokkal inkább a kimértebb fajtából.
Sokat elmond, hogy egy svéd-dán-német-norvég koprodukcióban készült darabhoz lehet szerencsénk: a hangulat sötét, a vizualitás pedig helyenként igazán kegyetlen méreteket ölt, lásd: Lisbeth megerőszakolása, majd annak megbosszulása. Bőven indokolt az a bizonyos 18-as karika, gyengébb idegzettel rendelkező emberek pedig nem kizárt, hogy egy ponton úgy döntenek, jobb nekik ezen film nélkül élni tovább az életüket.
Lassan építkező filmmel van dolgunk, de ez nem jelenti azt, hogy a két és fél órás játékidő ne lenne tisztességesen kitöltve. Nem kifejezetten thriller, bár elvitathatatlan tény, hogy néhány jelenetben ez a műfaj is képviseli magát - sokkal inkább krimi, ráadásul oknyomozós krimi, amely eleinte csak egy kislány eltűnésének körülményeivel foglalkozik, azonban hamar kiderül, hogy a szálak sokkal régebbi időkre vezetnek, amelynek következtében sokkal brutálisabb dolgok látnak napvilágot.
Érdemes kitérni Lisbeth karakterére kicsit. A filmben szépen, lassan napvilágot lát a tény, hogy feltehetőleg szörnyű gyerekkora volt, amely aztán egy tragédiához vezetett. Hogy mi, azt persze nem lövöm le, de nincs is minden információ a szánkba rágva, ránk bízzák. Legalábbis, egyelőre. Fiatal éveit intézetben töltötte, majd egyik gyámság alól vándorolt a másikba. Megvan tehát a maga keresztje, sajátos, mondhatni antiszociális természete ezáltal teljes mértékig érthető. Mindezek mellett pedig egy igazi hacker-zseni, nagyon érti, amit csinál, talpra esett, vág az esze, mint a borotva, ráadásul fotografikus memóriája van, amelynek nagy hasznát tudja venni. Noomi Rapace pedig hihetetlen átéléssel hozza a szerepet. Nem volt bajom Rooney Marával sem Fincher filmjében, de itt is bebizonyosodik, hogy az eredeti mégiscsak az... eredeti.
Sötét és kegyetlen, nem egy könnyű darab. Megfekszi a gyomrod, de a skandináv filmek rajongóinak mondhatni kötelező!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.