Poltergeist - Kopogó szellem [1982]

A tipikus átlagos amerikai Freeling család nyugiban tengeti mindennapjait, mígnem egyik napról a másikra különös dolgoknak lesznek szemtanúi a házukban. Eleinte csak tárgyak mozdulnak el a helyükről, később azonban egyre nagyobb méreteket ölt ez az anomália. A pohár akkor telik be Freelingék részéről, amikor a szellemek elrabolják a kislányukat. Nincs mit tenni, kénytelenek szelleműzőket fogadni.




Tobe Hooper 1974-ben robbant be a köztudatba, amikor is elkészítette A texasi láncfűrészes mészárlást, amely azóta alapműnek számít a horror-rajongók körében. De nem ez volt Hooper egyetlen dobása (bár való igaz, olyan sok nem volt neki), hiszen a szintén kult státuszba lépett Poltergeist az ő nevéhez fűződik. Na meg Spielberg nevéhez, akinek ez az egész kipattant a fejéből, és még a forgatókönyv megírásában is részt vett.

Muszáj leírnom, hogy már elég rég láttam ahhoz a Poltergeist-et, így csak néhány momentumra emlékeztem (az a sistergés! az a bohóc!! az a fa!!!), de a múltkor fogtam magam, és sok-sok év után bepróbáltam újra. Kár volt? Nem, ezt azért nem mondanám, viszont nem tudok elmenni amellett, hogy a film rosszul öregszik. Nem a trükkökre gondolok, azt szerencsére mindig a helyükön tudom kezelni: 1982 nem most volt, egy arcot letépni a helyéről pedig nem lehetett kivitelezni reálisan.


A film hiába horror, sajnos egy bizonyos, ominózus jelenetet leszámítva nem kifejezetten ijesztő. És erről nem a kor tehet, hiszen megannyi parás film készült annak idején, amelyek mai szemmel is ránk hozzák a frászt. Egész egyszerűen sem a jumpscare megoldások, sem a zsigeri borzongás nem érik el a hatást, szinte mindvégig nagyon takarékon tartják azt. Itt-ott azért beköszön Hooper kreatív énje, de mintha Spielberg forgatókönyve valamicskét visszafogná: túlontúl "családi" horrorfilmmé fogja vissza az egész koncepciót.

Ezzel most nagyon úgy tűnhet, mintha nem tetszett volna a film, pedig dehogynem. A Poltergeist nézhető, szerethető darab, de főleg csak azoknak ajánlott, akik annak idején már látták, kedvelték, és egy esetleges újra nézés nosztalgikus emlékeket kelt bennük. Felnőtt fejjel először megnézni necces vállalkozás, új nézőket nem garantálom, hogy fog szerezni. Teljes mértékig érthető, hogy kultuszfilmmé avanzsálódott, még ha nem is futsz ki a világból félelmedben, azért valahol mégis egyfajta mérföldkőnek tekinthető a szellemes filmek közt - amelyekről mind tudjuk, hogy manapság hova süllyedtek.

Érdekes kettős mérce ez: éreztem, hogy az idő vasfoga tette a dolgát, de akárhányszor nem horrorfilmként tekintettem rá, valamiért sokkal jobban működött. Két tragikus tény a végére: a kislányt alakító Heather O'Rourke a harmadik rész elkészülte után hunyt el 12 éves korában, míg a nővérét megformáló Dominique Dunnével még az első rész évében végzett a barátja.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.