Jobb, ha hallgatsz / Kill the Messenger [2014]
Az újságíró Gary Webb (Jeremy Renner) belenyúl a tutiba. Úgy néz ki, megvan az a bizonyos sztori, amivel kitörhet az átlag firkászok szürkeségéből. De nem ilyen egyszerű a helyzet: a cikke ugyanis arra világít rá, hogy a nyolcvanas években a CIA is benne volt néhány kokainszállítmány lebonyolításában. Webb mégis beleássa magát, a cikk megjelenik, a felhajtás pedig meglehetősen nagy körülötte. Ellehetetlenítés, megfélemlítés, az újságíró egy célpont lesz.
Megtörtént esemény alapján.
Mostanság kevés ilyen stílusú film készül, mint a Kill the Messenger: amikor a kisember valami nagyba nyúl, tudja, hogy ezzel maga alatt vágja a fát, de ő mégis az igazság mellett foglal állást, majd a gonosz, nagy testvér próbálja őt kicsinálni. Emlékezzünk csak, mennyire jó volt A bennfentes, vagy, hogy korábbra menjek, az Oliver Stone nevével fémjelzett JFK. A Kill the Messenger ugyan nem nő fel ezen alkotásokhoz, de nem lehet rábökni, hogy rossz film lenne. Pusztán csak a felénél elfogyott a szufla.
Pedig a film remekül indít, pattognak a képsorok, köpködik a neveket, Gary Webb egyre mélyebbre ássa magát az igazság felé, mondhatni nincs megállás. A film nyomozós része úgy szippant be, ahogy illik, való igaz, nem árt erősen figyelni közben, hiszen csak úgy özönlik ránk a temérdek információ. Az ominózus cikk megjelenik, Webb-től hangos a sajtó, a konkurens újságok próbálnak fogást találni a riportján, miközben emberünket fekete öltönyös, rejtélyes figurák tartják megfigyelés alatt.
.jpg)
Eddig minden szép és jó, hiába láttunk már több ilyet is korábban, mégis bravúrosan működik a film, de körülbelül ezután jön az a rész, hogy a Kill the Messenger elkezd széthullani. Súlykolják beléd a családi drámát, ezzel oda is vesznek a pörgős jelenetek, és inkább a komótos tempó lesz jellemző az egészre. Nem süllyed le ugyan a nézhetetlenségig, és már csak azért is végigüli az ember, hogy megtudja, végül hova is fut ki a történet, de tény, hogy a játékidő második felére már nem sikerült megtartani azt a nívót, amivel nekivágtunk Gary Webb sztorijának.
Jeremy Renner pont annyit hoz, mint amit elvárunk tőle, nem ez élete szerepe, de mégis többet színészkedik, mint amikor Hawkeye jelmezébe bújik. Korrekt, lazán elbír vele, de nem igazán adatik neki nagy pillanat, amikor megvillanthatja, mire is képes úgy igazából. Rajta kívül pedig ismerős arcoktól fuldoklik a film: Robert Patrick, Paz Vega, Ray Liotta, Mary Elizabeth Winstead, Michael Kenneth Williams, és még lehetne sorolni.
Nem mondom, hogy nagy várakozásokkal ültem neki, de nagyon pozitív meglepetésként ért, amikor a film már a legelején teljes erővel elkapott. Nagy kár, hogy ezt nem sikerült végig fenntartani, pedig megvolt rá a potenciál. Olyan nagyon biztatni nem tudok senkit a megtekintésre, de elriasztani sem. Egy próbát megér.
.jpg)
Megtörtént esemény alapján.
Mostanság kevés ilyen stílusú film készül, mint a Kill the Messenger: amikor a kisember valami nagyba nyúl, tudja, hogy ezzel maga alatt vágja a fát, de ő mégis az igazság mellett foglal állást, majd a gonosz, nagy testvér próbálja őt kicsinálni. Emlékezzünk csak, mennyire jó volt A bennfentes, vagy, hogy korábbra menjek, az Oliver Stone nevével fémjelzett JFK. A Kill the Messenger ugyan nem nő fel ezen alkotásokhoz, de nem lehet rábökni, hogy rossz film lenne. Pusztán csak a felénél elfogyott a szufla.
Pedig a film remekül indít, pattognak a képsorok, köpködik a neveket, Gary Webb egyre mélyebbre ássa magát az igazság felé, mondhatni nincs megállás. A film nyomozós része úgy szippant be, ahogy illik, való igaz, nem árt erősen figyelni közben, hiszen csak úgy özönlik ránk a temérdek információ. Az ominózus cikk megjelenik, Webb-től hangos a sajtó, a konkurens újságok próbálnak fogást találni a riportján, miközben emberünket fekete öltönyös, rejtélyes figurák tartják megfigyelés alatt.
Eddig minden szép és jó, hiába láttunk már több ilyet is korábban, mégis bravúrosan működik a film, de körülbelül ezután jön az a rész, hogy a Kill the Messenger elkezd széthullani. Súlykolják beléd a családi drámát, ezzel oda is vesznek a pörgős jelenetek, és inkább a komótos tempó lesz jellemző az egészre. Nem süllyed le ugyan a nézhetetlenségig, és már csak azért is végigüli az ember, hogy megtudja, végül hova is fut ki a történet, de tény, hogy a játékidő második felére már nem sikerült megtartani azt a nívót, amivel nekivágtunk Gary Webb sztorijának.
Jeremy Renner pont annyit hoz, mint amit elvárunk tőle, nem ez élete szerepe, de mégis többet színészkedik, mint amikor Hawkeye jelmezébe bújik. Korrekt, lazán elbír vele, de nem igazán adatik neki nagy pillanat, amikor megvillanthatja, mire is képes úgy igazából. Rajta kívül pedig ismerős arcoktól fuldoklik a film: Robert Patrick, Paz Vega, Ray Liotta, Mary Elizabeth Winstead, Michael Kenneth Williams, és még lehetne sorolni.
Nem mondom, hogy nagy várakozásokkal ültem neki, de nagyon pozitív meglepetésként ért, amikor a film már a legelején teljes erővel elkapott. Nagy kár, hogy ezt nem sikerült végig fenntartani, pedig megvolt rá a potenciál. Olyan nagyon biztatni nem tudok senkit a megtekintésre, de elriasztani sem. Egy próbát megér.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.