Halott férfi nem hord zakót / Dead Men Don't Wear Plaid [1982]
Rigby Reardon (Steve Martin) magánnyomozót felkeresi Juliet Forrest (Rachel Ward), és megbízza, járjon a végére apja, a nagy nevű tudós és sajtkészítő rejtélyes halálának. Rigby elvállalja a feladatot, de csak a nő iránt táplált vonzalma miatt. Nyomozása első helyszínén már megakarják ölni, és ez csak a kezdet.
Ismerős, ugye? Valahogy így néz ki egy tipikus, nyomozós film-noir, de a Halott férfi nem hozd zakót célja pontosan ez volt: sablonjainál ragadja meg a műfajt, majd szépen, ügyesen fordítja ki azokat önmagukból. Önreflexív, és egyetlen percig sem veszi magát komolyan.
A film legnagyobb bravúrja azonban mégsem ebben rejlik, hanem a régi, zsáneren belüli abszolút tisztelgésnek, amely következtében megannyi, noir műfaj képviselője köszön vissza a vásznon. Fogtak egy jelenetet például az 1946-os, Humprey Bogart-féle Hosszú álomból, beleillesztették a filmbe, de úgy, mintha Steve Martin éppen Bogart karakterével, Phillip Marlowe-val telefonálna. És ez csak egy példa volt, a lista pedig elég hosszú: A postás mindig kétszer csenget, Gyilkos vagyok, Sajnálom, Téves szám, és a többi. Ez a megoldás azonban inkább csak azok számára lesz érdekes, akik valamicskét jártasak a műfajban. Akiktől tehát távol állnak a '40-es '50-es évek klasszikus noir-filmjei, azok sokszor csak annyit fedezhetnek fel, hogy itt-ott elüt a kép élessége, esetleg felismernek néhány látszólag oda nem illő arcot, például az akkor már sok-sok éve elhunyt Humprey Bogart-ot.
A Halott férfi nem hord zakót azonban akármennyire is igyekszik, végül mégsem tud egy kiváló filmként vizsgázni. Pedig azért valljuk be, minden adott volt hozzá, hogy egy igazán ütős paródia kerekedjen ki belőle. A stílus, a kikacsintások, és természetesen az, hogy egy komplett műfajt parodizál ki.
A legnagyobb gyengeség maga a forgatókönyv, azon belül is főleg a humor verbális része, amely a legtöbb esetben sajnos nem működik. Érezzük, sőt, tudjuk, hogy most egy poént hallhattunk, de egész egyszerűen nem vicces. Az a kevés viszont, ami jól sikerült, azt valóban nagyon eltalálták, nem tagadom, voltak helyzetek, amikor beugrott a Csupasz Pisztoly, ami ebben az időben még tulajdonképpen el sem készült.
Összességében a Halott férfi nem hord zakót egy igen egyedi próbálkozás, amit több szempontból tisztelek és becsülök benne, de nem ártott volna nem elsiklani az ütősebb poénok megírása mellett. Nagy szerencséje, hogy meglehetősen rövid, és ez idő alatt pörög is rendesen, lazán végig lehet nézni, viszont a majdani újra nézést nem garantálja.
Ismerős, ugye? Valahogy így néz ki egy tipikus, nyomozós film-noir, de a Halott férfi nem hozd zakót célja pontosan ez volt: sablonjainál ragadja meg a műfajt, majd szépen, ügyesen fordítja ki azokat önmagukból. Önreflexív, és egyetlen percig sem veszi magát komolyan.
A film legnagyobb bravúrja azonban mégsem ebben rejlik, hanem a régi, zsáneren belüli abszolút tisztelgésnek, amely következtében megannyi, noir műfaj képviselője köszön vissza a vásznon. Fogtak egy jelenetet például az 1946-os, Humprey Bogart-féle Hosszú álomból, beleillesztették a filmbe, de úgy, mintha Steve Martin éppen Bogart karakterével, Phillip Marlowe-val telefonálna. És ez csak egy példa volt, a lista pedig elég hosszú: A postás mindig kétszer csenget, Gyilkos vagyok, Sajnálom, Téves szám, és a többi. Ez a megoldás azonban inkább csak azok számára lesz érdekes, akik valamicskét jártasak a műfajban. Akiktől tehát távol állnak a '40-es '50-es évek klasszikus noir-filmjei, azok sokszor csak annyit fedezhetnek fel, hogy itt-ott elüt a kép élessége, esetleg felismernek néhány látszólag oda nem illő arcot, például az akkor már sok-sok éve elhunyt Humprey Bogart-ot.
A Halott férfi nem hord zakót azonban akármennyire is igyekszik, végül mégsem tud egy kiváló filmként vizsgázni. Pedig azért valljuk be, minden adott volt hozzá, hogy egy igazán ütős paródia kerekedjen ki belőle. A stílus, a kikacsintások, és természetesen az, hogy egy komplett műfajt parodizál ki.
A legnagyobb gyengeség maga a forgatókönyv, azon belül is főleg a humor verbális része, amely a legtöbb esetben sajnos nem működik. Érezzük, sőt, tudjuk, hogy most egy poént hallhattunk, de egész egyszerűen nem vicces. Az a kevés viszont, ami jól sikerült, azt valóban nagyon eltalálták, nem tagadom, voltak helyzetek, amikor beugrott a Csupasz Pisztoly, ami ebben az időben még tulajdonképpen el sem készült.
Összességében a Halott férfi nem hord zakót egy igen egyedi próbálkozás, amit több szempontból tisztelek és becsülök benne, de nem ártott volna nem elsiklani az ütősebb poénok megírása mellett. Nagy szerencséje, hogy meglehetősen rövid, és ez idő alatt pörög is rendesen, lazán végig lehet nézni, viszont a majdani újra nézést nem garantálja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.