Ugrás a fő tartalomra

Fácángyilkosok / Fasandræberne [2014]

Carl Morck nyomozót, az elfekvő ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály tagját egyik éjjel egy zaklatott férfi keresi fel, arra kérve, hogy derítse ki, ki ölte meg annak idején a gyerekeit. Miután Carl közömbösen elhajtja a férfit, az másnap öngyilkos lesz. A nyomozót ezután nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, társával együtt beleássák magukat a rejtélyes gyilkosságba, amely mint kiderül, tartogat némi meglepetéseket a párosnak.




Két évvel ezelőtt a Kvinden i buret (itthon: Nyomtalanul) indította filmes útjára a Q-ügyosztályt, a lezárt ügyekkel foglalkozó, dohos pincébe száműzött nyomozó duó kalandjait. Mindez a krimi író Jussi Adler-Olsen fejéből pattant ki, aki több regényébe is az ügyosztályt tette meg főszereplőjének. És, hogy jobb lett-e a Fácángyilkosok, mint a Nyomtalanul? A válasz mindenképp: ugyanolyan, de mégis más.

Egyfelől ugyanolyan nyomasztó és kegyetlen hangvétellel ruházták fel, ráadásul szintén Mikkel Nørgaard keze által, aki látszólag nagy rajongója ezen könyveknek. Az atmoszféra súlyos, nincs egy reményteljes pillanat sem, amikor jobb kedvre derülnél: egész egyszerűen annyira sötét tónusú filmről van szó, hogy inkább fészkelődsz, mintsem gondtalanul filmezgetsz popcornnal az öledben. Mondhatni ilyen egy dán thriller, sőt, igazából ilyennek kéne lennie minden thrillernek.

Azonban mire elmerülsz ebben a vizuális mocsokban, rájössz, hogy a film több szálon fut a kelleténél. Látjuk a nyomozást, hogy mi folyik a két detektív munkájával párhuzamosan két helyen is, de még egy visszaemlékezős szállal is megtoldották a képet, hogy ne legyen olyan egyszerű dolgunk. Mindez azonban csak eleinte zavaró, de sajnos ez a kivitelezés elköveti azt a hibát, hogy bőven idő előtt megtudjuk, pontosan ki is a ludas a történetben. Ezt a nyomozós filmekben sajnos nem szokásom preferálni, főleg, hogy az esetek többségében mindez egy kiábrándítóan gagyi fináléhoz szokott vezetni. Ahogyan itt is.


A másik dolog, ami szúrta a szemem, az már a Kvinden i buret esetében sem volt hibátlan tényező, de az ember jogosan hiszi azt, hogy a második filmre majd jobban bánnak vele: a főszereplők. A Carl és Assad közti kémia sajnos mintha csak oda lenne rakva, illetve alig tudunk meg róluk valamit. Carl fasírtban van a fiával, hiszen minden erejét a munkába öli, Assad pedig... nos... hát... szereti a kávét. Köszönjük.

Tudom, most sokat fanyalogtam, de a Fácángyilkosok még így sem egy nézhetetlen darab. Mindvégig leköt, üresjárattól nem kell tartanod, a hangulata lehúz még a pokolba is, ráadásul erőszak terén sem finomkodik. Ilyen egy igazi, bevállalós thriller, de mégsem tudok elmenni azon hibák mellett, amiket simán ki lehetett volna kerülni. Csak remélni tudom, hogy a harmadik film, ami nem mellesleg idén érkezik, kiküszöböli ezeket a gikszereket.


Megjegyzések

  1. Az igen!
    Álmomban sem hittem volna (titokban reméltem) hogy a Nyomtalanul trilógiává bővül. Köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondok jobbat: Jussi Adler-Olsen 5 könyvet is írt a Q-ügyosztállyal, szóval még több is lehet, mint trilógia :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.