Az Androméda-törzs / The Andromeda Strain [1971]

Műhold zuhant le egy új-mexikói kisvárosban, amelynek következtében egy városka lakói, két kivétellel - egy idős férfi és egy csecsemő - mind meghaltak. Az áldozatok vére porszerűvé vált. A lezuhant műhold ugyanis magával hozott egy mikróbaktériumot. A kormány azonnal össze is hívja legjobb tudósait, hogy mivel tudnák semlegesíteni, mielőtt túl késő lenne.




Az Androméda-törzs nem más, mint a legelső Michael Crichton adaptáció. Michael Crichton neve hallatán mindenkinek a Jurassic Park ugrik be, hozzáteszem: joggal. De Crichton tudománya nem áll meg ennyiben, mondhatni, meglehetősen széles perspektívával rendelkező írót tisztelhetünk a személyében, elég csak arra gondolni, hogy a dinoszauruszok mellett olyan filmek alapanyagát is ő szolgáltatta, mint a Kongó, a Twister, vagy épp a Zaklatás.

Az Androméda-törzs pedig voltaképp a legelső Crichton-adaptáció, egyenesen 1971-ből. Készült azóta már 2008-ban egy minisorozat is a történetből, de mi most az eredeti filmet vesszük górcső alá. Kezdeném máris azzal, hogy az Androméda-törzs elég komoly türelmet igényel. Hosszan elnyújtott jelenetek gondoskodnak arról, hogy ne egy köz-kedvenc alkotás kerekedjen ki végeredmény gyanánt, inkább amolyan rétegfilm a tudományos fantasztikum, azon belül is az old school vonal rajongóinak. Habár se űrhajó, se idegenek, mégis tudod, hogy az a bizonyos űrből pottyant organizmus nagy veszélyt jelent.


Az expozíció még csak-csak bővelkedik némi komolyabb cselekményben, azonban amint a bázisra érkeznek a tudósok, elkezdődnek a spekulációk, a vizsgálatok, a latolgatások, kisebb viták - mondhatni amolyan kamaradarabbá változik a film, amely a megannyi tudományos rizsa miatt könnyen elveszítheti a néző érdeklődését. Valóban vannak részek, ahol nem kicsit figyel be a boring time, de többnyire (hangsúlyozom: többnyire!) a tudósok közti eszmecserék nem mennek át kínaiba, laikus nézők is érteni fogják, éppen mi zajlik a képernyőn.

Ezen kívül a film rendelkezik egy nagyon egyedi hangulattal, amelyre jócskán rásegített, hogy a hetvenes években járunk. Így aki szereti a régi korok dizájnjait, főleg, ha épp egy titkos laboratóriumról van szó, amelyben az akkori kornak megfelelő high-tech cuccok hemzsegnek, mindez iszonyat steril, szürke folyosókkal vegyítve, annak valószínűleg nem lesz oka panaszra. Robert Wise rendezéséből visszaköszön a precizitás, a komótos cselekmény azonban nem mindenkinek válik ínyére.

Az Androméda-törzs viszont mégis egy teljesen korrekt, hangulatos darab, amely azért a fináléra elég rendesen felpörög, mintha csak beakarná pótolni azt a tempót, amit addig teljesen mellőzött.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.