Időhurok / Predestination [2014]

Az időügynök (Ethan Hawke) célja, hogy megakadályozzon egy robbantást, amelyet egy Sistergőnek elnevezett merénylő hajtott végre 1975-ben, ezzel megannyi ember halálát okozva. De csaknem akar sikerülni a tragédia meghiúsítása.

Aztán...

Az időügynök egy nővel beszélget egy kocsmában. A nő elmeséli neki élete történetét, majd ami ezután következik, remekül egybefon mindent, a megoldásra pedig garantálom, hogy nem számítottál.

Az elmúlt évtizedekben az időutazós filmek megannyi variációját vitték vászonra: legyen az visszatérés a múltba, hogy helyrehozzák, amit előtte elcsesztek, egy bizonyos nap újra és újra átélése, romantikus drámázás, vagy az ítélet napjának megakadályozása. Száz szónak is egy a vége: ez a téma bizony megtudja mozgatni a filmszakma fantáziáját, nem hiába, hiszen kismillió lehetőséggel lehet élni ezen a műfajjal kapcsolatban.

Itt van ez a Predestination, egy szinte a semmiből jött ausztrál sci-fi thriller. Szinte nulla elvárással ültem neki, főleg a nem túl bizalomgerjesztő magyar cím hallatán. Mégis azt kell, hogy mondjam, ez a film egész egyszerűen letaglózott. Bátran ki merem jelenteni, hogy bár 'időutazós film' címszóval már nagyon nehéz újat mutatni, ezúttal mégis sikerült úgy csavarni még párat, hogy az hiába tűnik helyenként abszurdnak, én mégis csak pislogtam a tágra meredt szemeimmel, amikor hébe-hóba bedobnak egy-egy fordulatot a film közben.


A Predestination egy elképesztően komplex időparadoxon története, amelyről aztán tényleg csak homályosan szabad pofázni, hiszen nagyon könnyen spoilerekbe futhat az ember.

Ráadásképp a film nagyon minimalista, a költségvetés látszólag nem szárnyalt az egekben, de egész egyszerűen nem is volt rá szükség. Ellenben érdemes felkészülni, hogy aki egy pörgős darabra számít, az koppanni fog. Nem egy látványos popcorn moziról van szó, hanem egy nagyon is elgondolkodtató darabról, ami képes megmozgatni az agyat, de nem csak amíg tart a játékidő, hanem utána sem ereszt el, rajta fogsz kattogni még egy ideig. És bár hiába nincs feszesre vágott tempója, mégis képes lekötni az embert: ne lepődj meg, ha a bárban ücsörgő csaj már húsz perce meséli az életét arról, milyen volt neki az árvaházban. Jelentősége lesz mindennek.

Imádom, amikor a kreativitás felülkerekedik az agyatlan látványon. Amikor kiderül, hogy van új a nap alatt. És, hogy mindezt a Daybreakers rendezőpárosa hozza el nekünk - amit én amúgy nem kedvelek túlságosan. A Predestination ha nem is mérföldkő az időutazás témájában, mégis nagyon egyedi tud lenni. És ebben van az ereje: úgy bonyolítja az időutazással járó sablonokat, ahogy eddig még talán soha senki.

8/10


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.