Csalódások az idei évből, avagy jöttem megkavarni az állóvizet
A cím mindent elárul. Nemsokára jövök az év végi összegzéssel a pozitív felhozatalból, ám addig lássuk, idén mikben csalódtam. Fontos, hogy csalódásokról van szó, vagyis eleve voltak reményeim az alább felsorolt filmekkel kapcsolatban. Pár embernél lehet kicsapom a biztosítékot. Sorrend nincs, csak ahogy jött.
Miért? Mert olyan filmet vártam, ami méltón tovább viszi a Prometheus-t, ám közben meglesz az Alien-feeling. Látszott, hogy ezt próbálták összehozni, ám közben olyan kusza lett, hogy a saját kardjukba dőltek bele.
Miért? Mert egy igazi cool filmet vártam, amely hamisítatlanul Edgar Wright kézjegyeit hordozza magán. A cool része megvolt, viszont alig-alig van nyoma Wright stílusának. Egyszer lecsúszott, de számomra eddig ez Wright leggyengébb filmje.
Miért? Mert egy igazi rideg, vérfagyasztó thrillert akartam nézni, ami a székbe szegez. Az atmoszférával nem is volt gond, de a Snowman nagyon csúnyán elhasalt a vágóasztalon, így a végeredmény inkább fájdalmas, mintsem izgalmas.
Miért? Mert én tényleg nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki belőle, mi lesz a megoldás, illetve hogy jutunk.el addig. Aki látta, az gondolom már tudja, miért került fel erre a listára...
Miért? Mert a trailer eladta nekem a filmet. Jackson és Reynolds is nagy kedvencek, és simán elvitték a hátukon a showt, amelynek bár megvoltak a maga pillanatai, de sokszor az egész csak arra volt felfűzve, hogy előbbi miket káromkodik.
Miért? Mert én vártam, hiába volt gyér az előzetes, és hiába tűnt lehetetlen küldetésnek másfél órában elmesélni még csak egy szeletét is annak, amit King oldalak ezrein át ecsetelt. A The Dark Tower viszont egy igazi young adult cucc lett, megfelelve olyan filmes követelményeknek, amelyek a lehető legtávolabb állnak ettől a világtól.
Miért? Mert úgy éreztem magam, mint akit arcon csaptak. Mint akit gyomorszájba rúgtak, aztán jót röhögtek rajta. Pedig vártam én ezt a részt, de egyszerűen képtelen voltam élvezni. Mind a fordulatok (nem basszus, nem arra vártam, hogy megint mindenki mindenkije legyen), mind a megannyi hülyeség, az erőtlen humor alaposan elvette a kedvem a továbbiakban a Star Wars-filmektől. Olyan a karakterek, akiket Az ébredő erő-ben megkedveltem, és most szabályosan a hátam közepére kívántam őket. Az egész Last Jedi elejétől a végéig az év legkegyetlenebb csalódása volt számomra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.