Brawl in Cell Block 99 [2017]

Te meddig mennél el a családodért? Létezik olyankor lehetetlen, amikor a még meg nem született gyermeked testi épsége a tét? Ugye, hogy nem.


Bradley Thomas-t (Vince Vaughn) kirúgják az állásából, majd hazaérve megtudja, hogy feleségének viszonya van. Fogja, és dühében puszta kézzel kapja szét az asszony kocsiját. Ököllel beveri a szélvédőt, letépi és elhajítja a motor háztetőt, majd az első lámpát is atomjaira szedi. És ez az egyetlen pont a filmben, amikor azt látjuk, hogy Bradley igazán dühös. Pedig ennél sokkal borzasztóbb dolgok várnak rá.

Ugyan a kapcsolatuk rendbe jön, de valamiből el kell tartani a családot, főleg, hogy hamarosan hárman lesznek. Ezért Bradley piti melókat vállal alvilági arcoknak, történetesen drogot kell szállítania. Az egyik ilyen meló közben elkapják, és hét év börtönre ítélik. De nem várhatja ki nyugalomban: feleségét elrabolják, Bradley-t pedig megzsarolják: el kell intéznie egy rabot, különben magzatát megcsonkítják. A dolgot bonyolítja, hogy ez a bizonyos rab egy másik, szigorított börtönben van. A férfinak el kell érnie, hogy áthelyezzék, ráadásul azon a bizonyos másik helyen pedig merőben más szabályok uralkodnak.


S. Craig Zahler előző filmjével, a Bone Tomahawk-kal már bizonyította, hogy nem egy elveszett rendező, ezúttal pedig tovább emelte a tétet. Sok ponton egyezik a két film: egyik sem siet, viszonylag lassan csordogál, amikor pedig erőszak van, akkor azt a néző nem teszi egykönnyen zsebre. Bradley Thomas ugyanis egy percig sem gondolkozik, csak cselekszik. Megbánásnak nincsen helye, durva kimondani, de a cél szentesíti az eszközt. Ő pedig megy, bár látszólag higgadt, de olyan elemi erővel vág oda minden szembejövő rabnak, vagy akár őrnek, hogy szó szerint nekünk is fáj, amit látunk.

Az még hagyján, hogy törnek a csontok, de egy ponton Bradley szó szerint felmossa egy ember arcával a padlót. Már eleve hallgatni is rossz a csontok roppanását, de nincs lassan elforduló kamera: látod, páholyból nézheted végig az emberek puszta kézzel történő kivégzését.

Bár aki csak a gore miatt kíváncsi a filmre, az koppanni fog: lazán eltelik egy óra, amire beindul az első action, és akkor sem non stop kapjuk az arcunkba. Bár tény és való, hogy a film második fele sokkal izgalmasabb, de Zahler egy nyugodt mesélő, aki csak néha önt olajat a parázsra, de az akkor olyan lángra kap, hogy leviszi az arcod.

Vince Vaughn pedig... Húh, durva ezt leírni, de pár éve még erősen kerültem Vaughn minden munkáját. Azóta volt egy True Detectice második évad, valamint egy Hacksaw Ridge, mindkettőben bizonygatta, hogy több ő egy átlag komikus pojácánál. Itt pedig megkoronázza azt, amit előző két alakításával megalapozott: nem hiszed el, hogy ugyanazt az embert látod, akitől anno a hideg futkosott a hátadon. Pontosítok: most is a hideg futkos a hátadon, csak egészen más miatt. Bradley Thomas ugyanis nem az az ember, pláne ebben a helyzetben, akivel szívesen összefutnál. Le a kalappal Vince, csak így tovább, de tényleg!

A Brawl in Cell Block 99 pedig az év egyik legütősebb filmje. Ember legyen a talpán, aki ezt szemrebbenés nélkül képes végig ülni, bármiféle felszisszenés, megbotránkoztatás nélkül. Kegyetlen erővel csap le, és még utána sem ereszt el.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Nyomozós filmek

Igaz történet / True Story [2015]

Viszlát, és kösz a halakat!

Top 10 kedvenc filmvégi csattanó