A remény rabjai / The Shawshank Redemption [1994]

Nyilván piszok nagy sablon kikiáltani egy filmről, pláne A remény rabjairól, de a barátságot, valamint magát a reményt ennél jobban nem igazán ábrázolta mozgóképes anyag, sem előtte, sem utána. Tökéletes alkotás lenne? Merész dolog rábökni ezt bármelyik filmre, még akkor is, ha az a film töretlenül áll az első helyen az IMBd 250-es listájának élén.


Az biztos, hogy ezáltal ha nem is minden idők legjobb, de minden idők legnépszerűbb filmje. És ez nem véletlen. Láttam már kisebb koromban, tinédzser fejjel is párszor, és így, érettebb felfogással is újráztam néhányszor. Így volt ez a közelmúltban is. Hiába tudtam pontosan, mi fog történni, még így is maximálisan élveztem, a játékidő pedig pikkpakk elrepült. Amikor tényleg elég néhány pillanat, és máris "ott vagy" a filmben, egy másodpercre sem enged el, mert gondoskodik róla. Ahogyan arról is, hogy a végén még veled maradjon. Pedig megszámolni sem tudod, hányszor láttad.

Andy Dufresne (Tim Robbins) története, akit felesége és annak szeretőjének meggyilkolásával vádolnak. Kétszeres életfogytiglant kap, és bár elmondása szerint ártatlan, a Shawshank börtönben bizony a legtöbb ember ezt vallja magáról. Ahogy telik az idő, Andy úgy illeszkedik be, a maga módján próbálja megváltoztatni a benti életét, mondhatni: szint visz a szürke falak közé.


És ott van még Red (Morgan Freeman), aki bármit be tud szerezni. Kettejük barátságát is kiválóan prezentálja a film, amelyért nem lehetünk elég hálásak Frank Darabont-nak. Ő volt az, aki foggal körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy elkészítse ezt a Stephen King adaptációt, és végül össze is jött neki. Ahogyan később a Halálsoron esetében, itt is maximálisan érződik a törődés, a filmnek van szíve, van lelke, minden egyes képkockának ott és akkor helye van, hogy végül egy minden igényt kielégítő élményként álljon össze egy egésszé.

Persze vannak klisék (genya fősmasszer), néhol, főleg a vége kissé szentimentális, de valahogy ezt a filmet mégis így szeretjük. Apróbb, csetlő-botló hibái ellenére is kiváló, minden egyes újranézés alkalmával ugyanazt a hatást éri el. És egyszerűen megunhatatlan.

Az eddigi Stephen King irományokért ide kattints!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Nyomozós filmek

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Top 10 igaz történeten alapuló film

Top 10: Egyhelyszínes filmek