Dunkirk [2017] - Háborúzni mentem, Nolan!

Nem is Christopher Nolan lenne, ha kaptunk volna tőle egy szokványos háborús filmet. Nem kimondottan a témája miatt, amely ugye a Dunkirk-hadműveletről szól, egy olyan háborús konfliktus, amelyet eddig hanyagolt a filmipar. Négyszázezer katona rekedt Dunkirk partjainál. Haza jutni nem tudtak az égen cikázó ellenség miatt, pedig hazájuk partjait a mólóról lehetett látni. Az egész film apropója, vagy inkább a sava-borsa a három szálon, sőt, három idősíkon futó cselekmény. Csak, hogy Nolan hozza a formáját és egy korántsem hétköznapi élménnyel legyen dolgunk. Őszintén szólva nem kicsit örültem annak, hogy ismét egy földhöz ragadt témát ragadt meg. Imádom a sci-fi műfajt, azt is, ahogyan Nolan bánt vele, de itt volt az ideje, hogy váltson.


És hát... váltott is. Maga a játékidő is arról árulkodik, hogy itt nincsenek felesleges mozzanatok. 100 perc, amely blockbuster szinten vékony, nem beszélve az Interstellar közel három órás élményéről. De ez a 100 perc olyan is! Nem csak, hogy tapintható, de késsel vágható, vadászgépekkel lőhető az a feszültség, amely a Dunkirk minden egyes pillanatában a néző torkát szorongatja. Ott ül a nyakadon, lélegzetvisszafojtva bámulod a képkockákat. A fenyegetettség érzése, amellyel hőseink kénytelenek megbirkózni, szinte annyira átjön, mintha Te magad is ott lennél és próbálnál hazajutni. Haza, amely annyira közel van, de mégis elérhetetlen.

Piszok nagy sablon, de a legfélelmetesebb ellenfél az, amelyet nem látsz. És ez így van itt is: Nolan egyetlen ellenséges katonát sem mutat. Elég egy közeledő repülő hangja, és már tudod, hogy baj lesz. Nincsenek magukból kikelt katonák, sem démonizált nácik. Tudjuk, hogy ott vannak, tudjuk, hogy jönnek, de nem látjuk őket. És ez valami elképesztően félelmetes tud lenni, ott és akkor.


Bár a megkavart idősíkok elsőre zavaróak lehetnek, ne ess kétségbe, ha eleinte nem igazán tudod hova tenni a szálakat. Hamar rájössz, elég egy utalás, egy másik cselekmény-folyamból felbukkanó karakter, vagy egy már látott jelenet egy másik szemszögből. Igen, oda kell figyelni, fáradtan semmiképpen se válaszd ezt a filmet! Jó kis agytorna, amely idő előtt meghozza gyümölcsét.

Bár a világháborút tekintve lényegében ez a sztori a nagy egésznek csupán csak egy apró szelete, mégis régen tűnt ennyire hatalmasnak a tét. És ez is hozzátesz ahhoz a profizmushoz, amellyel Nolan dolgozik. A Dunkirk egy igazi MOZIÉLMÉNY, borzasztóan precíz, átgondolt munka. Nagyvásznon kell látni, mert oda való! Nem kell az évtized filmjére, sem a rendező legjobb munkájára gondolni: ez egy olyan háborús mozi, amellyel nem sűrűn találkozunk. De most itt van, és szó szerint megbassza a pulzusod.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.