View Askewniverse: Dogma [1999]

A View Askewniverse egyik legérdekesebb pontja a Dogma: annyira nagyon nem kötődik az univerzum filmjeinek többi tagjához, nincsenek utalások más karakterekre, egyszerűen csak Jay és Néma Bob jelenléte az, amely beleilleszti ebbe a világba. Ezen kívül a valóságtól jócskán elrugaszkodott, a vallás szinte minden egyes dialógusban jelen van. Kevin Smith ezzel állított görbetükröt a hívőknek, okozva az ateistáknak egy igazi Kánaánt.


Bartleby és Loki (Ben Affleck és Matt Damon) két angyal, akik a Földre lettek száműzve. Most azonban, hogy egy új templom megnyitja kapuit, lehetőségük van visszatérni a mennyországba. De nem olyan egyszerű az: az Isten ugyanis csalhatatlan, és mivel kitiltotta őket odafentről, így ha visszamerészelnek menni, a világ ebben a formájában megszűnik létezni. A Metatron (Alan Rickman) az abortuszklinikán dolgozó Bethany-t (Linda Fiorentino) bízza meg a feladattal, hogy állítsa meg a két angyalt tervük végrehajtásában. A nő nagy nehezen elvállalja, és még segítsége is akad.

Kevin Smith, mondhatni jó messzire ment: filmje nem egy embernél, csoportnál verte ki a biztosítékot. A Katolikus Liga egyenesen a betiltást követelte. Mert finomkodás ezúttal sincs, még ha nem is szól oda frontálisan a vallásos embereknek a Dogma, mégis sikerül kiforgatnia az egészet önmagából, egészen eltúlzott poénokkal kavarva fel a hit állóvizét. Így történhet meg, hogy a katolikus vallás elavultsága miatt az új reklámarc Buddy Christ lesz, hogy a tizenharmadik, eltitkolt apostol valójában fekete, vagy a Golgotán keresztre feszített emberek ürülékéből összeáll a 'szarszörny', a Golgotai. Megtudjuk, hogy az angyaloknak nincs nemi szervük, de még magáról Istenről is kiderülnek érdekességek.


Egyszóval van itt minden, a már-már túlzásba vitt humortól az okosan elhelyezett, odaszúrós poénokig rengeteg aspektus sorakozik fel a Dogmában. Több év után a közelmúltban újranézés áldozata lett, és bár emlékeztem szinte minden képkockájára, ennyi év után, így egyben, ez a valamivel több, mint két óra kissé már fárasztott a végére: a film túlontúl hosszú, valamicskét jobb emlékeim voltak róla. És bár így sem tudnám rossznak nevezni, mert még mindig egy élvezetes alkotás, de annak idején ez sokkal nagyobbat ütött, és mára már kissé elkopott a varázsa. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplőt alakító Linda Fiorentino finoman szólva is... borzalmas. Ez anno nem tűnt fel, de most enyhén szólva is szúrta a szemem az alakítása. Utánanézve nem is csoda, hogy nem lett belőle nagy színésznő, és 2009 környékén eltűnt a süllyesztőben. Ami nem is baj.

De tényleg ne tűnjön úgy, hogy nem szeretném a Dogmát, egyszerűen csak érettebb fejjel több hibáját látom már. Szórakoztató, pofátlan vígjáték, amely nélkül a filmes világ bőven szegényebb lenne, de a kevesebb néha több: a nagyon elszállt, túltolt poénok kissé fakítják az élményt. Most jó pár évig tuti nem kerül elő, de kíváncsi vagyok, legközelebb majd milyen élményeket vált ki belőlem.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.