Teljesen idegenek / Perfetti sconosciuti [2016]

Ahogy jelen filmünkben remekül megfogalmazzák: a mobiltelefon az ember fekete doboza. Titkokkal, féltett információkkal van tele. Egy zsebben elférő privát szféra, amelyhez ha más hozzáér, a tulajdonos gyomra akaratlanul is görcsbe rándul.

De mi van akkor, ha egy este erejéig ki kell tálalnod?


A Teljesen idegenek főszereplői régi, jó barátok, akik egy este összejönnek, hogy vacsorázzanak egy jót. Szó szót követ, majd felmerül az ötlet: mi lenne, ha ma este nem lennének titkok? Telefont kitenni az asztalra, ha az megszólal, csak kihangosítva lehet beszélni. Ha egy sms-t, Facebook, WhatsApp, vagy bármilyen üzenetet kapnak, azt fel kell olvasni! A szabály az szabály, arra viszont nem gondoltak, hogy a mókásnak ígérkező ötlet végül milyen eseményekbe torkollik.

Mert hiába vannak könnyen besaccolható elemei a Teljesen idegeneknek, még így is sikerült jó pár meglepetést okozni. Lényegében egy kamaradarabról beszélünk: kevés szereplőt mozgat még kevesebb helyszínen, az "akciót" a verbális szituációk adják, és ebből nem kevés akad. A másfél órás játékidő tisztességgel ki van töltve, minden a helyén van, nincsenek felesleges mellébeszélések, sem üresjáratok. Régen kötött le így film, amelyet a dialógusok visznek előre, ahol a forgatókönyv aztán tényleg az egész gerincét adja.

De Paolo Genovese tudta a dolgát: már maga az alapötlet olyan, amely felkelti a figyelmed, és bár könnyen elcsúszhatott volna pár apró hibán, szerencsére mégsem tette. Arról nem is beszélve, hogy a forgatókönyvet öten (!) írták, ez a legtöbbször egy kiadós katyvaszra adhat okot, itt azonban úgy tűnik, sikerült remekül összedolgozniuk. Ahogy derülnek ki a titkok, ahogy reagálnak a karakterek a felolvasott üzenetekre, kihangosított beszélgetésekre, valamint a kínos titkok fellebbentésére, úgy ismerjük mi is meg őket, úgy érezzük magunkat egyre jobban mi is az asztalnál. Mintha mi is a társaság tagja lennénk.

A befejezés kicsit talán megosztó lehet, de nálam az is a lehető legjobban működött: elszomorított, mégis megmosolyogtatott a maga módján. Órákig körmölhetnék még arról, mennyire imádtam ezt a filmet, de maradjunk annyiban, hogy egy kötelező darab, amit mindenkinek látnia kell!


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.