Olvastam: Ania Ahlborn - Vértestvérek

Az amerikai vidék kegyetlen borzalmairól már temérdek filmben, könyvben, bármi más kivitelezésben találkozhattunk. Mindig érdekes felütés, hiszen megannyi bizarr hozzávalóra ad lehetőséget. Mert igen, megvannak a sztereotípiák a világtól távol eső, redneck / white trash / hillbilly (nevezzük bárhogy) családokról. Olyan sztereotípiák, ahol a vérfertőzés az alap.


A magát nagy Stephen King-rajongónak valló, mindössze huszonéves korait taposó, lengyel származású Ania Ahlborn olyan regényt írt, amelyet olvasója nem fog egykönnyen elfelejteni, és ezúttal a 'letehetetlen' jelző nem egy szimpla frázis, amelyet csak úgy puffogtatni szoktak.

A történet központjában a Morrow család áll, lepukkant, mocskos birtokuk közelébe még a madár se jár. Kiváló lehetőséget biztosít nekik arra, hogy magányosan stoppoló, fiatal lányokat cserkésszenek be, hogy aztán házuk pincéjében kegyetlen módon mészárolják le őket. A tizenkilenc éves Michael Morrow-ban enyhén szólva is kétségek támadnak: nem érzi magát idevalónak, szíve szerint elmenne. Csak hát ugye a család... Mígnem egy napon megismerkedik a lemezboltban egy Alice nevű lánnyal, akivel talán sikerülhet megszökni.

A Vértestvérek azon kívül, hogy valami fantasztikus módon szorítja görcsbe a gyomrod, botránkoztat meg, borzaszt el és kelt benned undort, egyáltalán nem öncélú. Minden egyes gyilkosságnak jelentősége van, a cselekménynek minden pontja fontos. Nincs mellébeszélés, sem kilengések, de még felesleges karakterekkel sem találkozhatunk. Ahlborn csak a lényegre koncentrált, nyílegyenesen víve elő a sztorit, amely egy felejthetetlen fináléhoz, na meg egy olyan szemétláda kis csavarhoz vezet, amelyet pont az utolsó mondatban vágnak az arcunkba, ezzel pedig egy kiadós öklöst nyomva a gyomrunkba. Ahlborn tudta, meddig szabad elmennie, így sosem esik túlzásokba, és bár egy ponton egy apró részlet egyeseknek kiszámíthatóvá válik, mégis nagyon elegánsan próbálja elfedni, hogy aztán a finálét megalapozva ezt is odahintse elénk.

Nick Cutter ajánlója szerint "ez a könyv kicsinál téged". És van benne valami: nem földöntúli entitást, sem kopogó szellemeket dobál az arcodba, hanem szimpla tanyasi embereket, akiknek az életük valahol derékba tört, és emiatt nagyon mérgesek a világra. Igazi, vérgőzös horror, ahol a feszültség úgy tekeredik körbe a nyakadon, hogy amire észbe kapsz, le kell raknod kicsit a könyvet, hogy újfent levegőhöz juss. Elképesztő utazás volt, amelyet ugyan rossz olvasni, de mégis egy mestermunka.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.