Zanzásitva: Aloys [2016]

Aloys, a középkorú magánnyomozó apja halála után válik csak igazán magányossá. Kamerája folyamatosan nála van, mindent rögzíti az őt körülvevő világot. Egy görbére sikerült éjszaka után a buszon arra ébred, hogy kamerája, felvételei eltűntek. Később egy nő hívja fel, és elmondja neki, hogy nála vannak a cuccai. Azonban nem adja könnyen: csak akkor kapja vissza kameráját és felvételeit, ha kipróbálja vele a japán találmányt, az úgynevezett "telefonos sétát".

Nem egyszerű film az Aloys, muszáj ezzel kezdeni. Álomvilághoz hasonló, amolyan medidatív, "lebegős" élményt nyújt, így hiába könyveltem el egy összességében korrekt élménynek, mégis figyelmeztetni kell mindenkit: csak óvatosan közelítsétek! Kell egyfajta befogadókészség, inkább amolyan csemege, mintsem egy fárasztó nap végére betervezett néznivaló. Tény, hogy briliáns képi megoldásokkal él, de párszor túlságosan elmerül saját művésziességében, ezáltal nagyon nehezen válik befogadhatóvá. Pedig a sztori, az üzenet, a bravúros kivitelezés tényleg egy nem mindennapi élményt ígér: ezt valahol teljesíti is, ám az már emberfüggő, kit mennyire vonz be. Engem bevonzott, de néha már túlzásnak éreztem.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Nyomozós filmek

10 elismert film, amiért nem rajongok

A magas ember / The Tall Man [2012]

Magyar Szuperhős Mesék – 2. szám