Így nézne ki a Kaliforniai álom, ha maga a mindfuck király, David Lynch rendezte volna. Elég furcsa így látni a képkockákat, ám valahogy mégis remek alapanyag volt egy ilyen kaliberű fan-trailer elkészítéséhez.
Lehet kígyót-békát kiabálni a kézikamerás filmekre, hozzáteszem: jogosan. Pár széria elérte, hogy az embernek csömöre legyen a found footage filmektől, mint például a Paranormal Activity. Vannak azonban kivételek, rejtett gyöngyszemek, ebből próbáltam most összeszedni tizet. Csodák csodájára sikerült, nem egy elvből elítélendő műfajról beszélünk, ebben próbálok most segíteni azoknak, akik amúgy szívesen néznének talált kamerás filmeket, de félnek neki esni. A lista természetesen szubjektív, ha pedig már írtam valamelyik filmről, az a linkelve van az adott címnél.
A humor nagyon szubjektív dolog, kinek a könnyed poénok ütnek, másnak az éjsötét fekete komédiák tesznek a kedvére. Lehet, hogy ami neked gusztustalan, az másnak könnyeket fakaszt a nagy kacaj közepette. Először húszas listát akartam csinálni a tíz kedvenc vígjátékomból, de gondoltam, legyünk szigorúak egy tízes blokkal (na jó, igazából csak 17-et sikerült összeszednem). Kimaradtak olyan filmek, mint a Trópusi vihar, Dumb és Dumber, Dutyi dili, az Annie Hall , de ezek mind-mind belefértek volna egy hosszabb felsorolásba. Jöjjön, aminek jönnie kell: tíz olyan vígjáték, ami bármikor jöhet, és mindig mosolyt csal az arcomra.
Brad Anderson rendezett már nekünk jobb, kevésbé jobb és rossz filmeket is, volt, hogy elment inkább sorozatepizódokat gyártani, de tény, hogy nem egy kimondottan rossz rendezővel van dolgunk. Igaz ami igaz, a legnagyobb patronát a Gépésszel lőtte el, és azóta mindenki ahhoz méri a szintet, ha előkerül a neve, de nem szabad! Shyamalan is ugyanebbe futott bele annak idején. Régóta tervbe volt már véve Anderson egy korábbi, 2001-es horrorfilmje, amit a múltkor jól meg is néztem.
A Super Dark Times az a film, amely hangulatában, és az alapfelütésével is erős, ám idővel nem igen tudtak mit kezdeni a sztorival, így egyszerre tűnik összecsapottnak és túlírtnak. Néhány kisvárosi tinédzser szokásos bandázása közben felugranak egyikükhöz. Az illető bátyjának szobájában találnak egy igazi szamuráj kardot. Kimennek a város mellé a szabadba, ám baleset történik, egészen pontosan egyikük meghal. Elrejtik a holttestet, és próbálják titokban tartani. Nagyon sok féle mehetett volna a cselekmény, és nem is igazán egy tipikus végkifejlet felé futott ki, de őszintén szólva jobban jártunk volna. Szinte érezni a film közben, hogy mikor van az a pont, amikor a készítők is feladták. És innentől szabadul el a káosz. Ellenben a Super Dark Times iszonyúan erős atmoszférával bír: háttérképnek való képkockák, gyönyörű beállítások, hozzá pedig nagyszerű aláfestő dallamok is dukálnak. Ez szerencsére valamicskét tartja benne a lelket. De valahol mégiscsak egy kihagyott ziccer, és
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.