A könyvelő / The Accountant [2016]

Christian Wolff (Ben Affleck) egy autista férfi, nem mellesleg a világ egyik legjobb könyvelője - és ez bizony javarészt fogyatékosságának köszönhető. Egy nagyvállalat könyvelésében különös hibákat fedeznek fel, Christian-t hívják segítségül, hogy nyálazza át a töménytelen mennyiségű adatot. Mindeközben egy katonai egység vadászni kezd a férfira.


Hú, ez a film... Alapvetően kíváncsi voltam rá, de annyira mégsem, hogy váltsak rá mozijegyet, az viszont nem volt kérdés, hogy itthon kötelező program lesz majd. Végül pedig nem igazán tudtam hova tenni: egy akciófilm, amely tartalmaz sok-sok profin megrendezett jelenetet, de csak nagyon instabil lábakon áll össze egy egésszé. Volt, amikor levegőt nem tudtam venni, máshol mély sóhajokkal nyugtáztam, hogy oké, haladjunk már valamerre, mert így nem leszünk jóban.

Nem is lettünk annyira jóban, de haragban sem: Bill Dubuque írta a forgatókönyvet, aki pár éve A bírót, amellyel úgyszintén ugyanezek voltak a problémák: bőven hosszabb a kelleténél, elidőz a mellékszálakon, amelyeknek valahol értelmet kéne nyerniük, de a szkript sokszor annyira megfeledkezik a lényegről, hogy a kerek egész csak savanyú szájízt hagy maga után. És ebből még Gavin O'Connor (Warrior) sem tudott épkézláb filmet összehozni. Noha A könyvelő közben sokszor előtör a zsenije, érezni, hogy mikor kapja el a fonalat, de amikor kicsit leül a film, akkor mintha egy hosszúra nyúlt üresjáratot néznénk.


Szó se róla, a kaszting rendben volt: csúnyán hangzik, de Affleck-nek nagyon jól állt ez az autista szerep. És bár a többiekkel (Anna Kendrick, J.K. Simmons, John Lithgow) sem volt az égvilágon semmi probléma, de Géza mellett maximum még Jon Bernthal volt az, aki emlékezetes. Ám ez nem a többi színész hibája, karaktereikből fakadóan nem is igazán tudtak mit villantani, nem volt rá lehetőség. Szimpla mellékszerepek, és ennyi.

Ellenben ami még elég komoly pozitívuma A könyvelőnek, azok a visszaemlékezések Christian gyermekkoráról. Néha, random ugranak be ezek a képkockák, és ez egy elég komoly múltbéli drámát tár elénk. Lehetett volna az ilyen és ehhez hasonló pillanatokból több. A (mondjuk ki) unalmas percekből pedig kevesebb. Egy lendületesebb alapanyaggal ez talán jobban ment volna. Az egyik pillanatban azt mondom, hogy ez is egy kihagyott lehetőség, a másikban pedig azt, hogy ennek a filmnek az égvilágon semmi létjogosultsága. Meglettünk volna nélküle, de mégis vannak értékelhető pillanatai. Még mindig nem nagyon tudom hova tenni, amit láttam.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.