A Zsivány Egyes újranézés - Spoileres!

Bár decemberben, azon a bizonyos premier előtti vetítésen enyhe csalódottsággal hagytam el a mozitermet, mégis úgy esett, hogy a héten újráztuk a Zsivány Egyest. Ahogy közelgett a nap, egyre inkább vártam, kíváncsi voltam, hogy második alkalommal milyen élményt nyújt egy olyan film, amelynél első esetben nem igazán tudtam a dolgokat hova tenni a játékidő első felében a nagy kapkodás, valamint a javarészt felszínes karakterek miatt.


Örömmel jelentem, a Rogue One második megtekintésre simán a földhöz baszott. Ez nem egy véleményt megmásító, eszem ágában sincs updatelni a decemberi irományomat - főleg, hogy még most sem sorolnám a legjobb Star Wars-filmek közé. Azt a nagyrészt negatív véleményemet vállalom, egyszerűen csak arra akarok kilyukadni, hogyha van film, amelynél az újranézés sokat tud dobni az élményen, akkor az a Rogue One.

Így, hogy tudtam, mire számítsak az első, cirka egy órában, valahogy nyugodtabb voltam, nem húztam fel magam azon 20-30 perc után, hogy mi a franc történik a vásznon, kik ezek az emberek, hova sietünk ennyire, és ami a legfontosabb: miért nem ittam még egy kávét indulás előtt? Bár szó sincs arról, hogy elsőre nem értettem a sztorit, de mégis egy sokkal letisztultabb kép formálódott ki előttem a héten. Bőven érezni így is az utóforgatások árnyoldalait, és sajnos sosem fogom ezt annyira szeretni, mint az eredeti trilógiát, vagy például Az ébredő erőt, de egy pillanatig nem sajnálom, hogy még egyszer elmentem rá.


Ellenben voltak momentumok, amelyekre akarva-akaratlanul még inkább ráfókuszáltam ezúttal. Igen, Tarkin-ról beszélek. Ha újranézed a filmet, sokkal jobban felfog tűnni a CGI, a kissé "videojátékos" mozgás, illetve az, hogy ennek a technikának még van hova fejlődnie a szájmozgást, valamint a szemeket tekintve. Mindez akkor a legfeltűnőbb, ha a karakter körül mások is állnak, hiába volt testdublőr. Értem én, hogy ebben a sztoriban szinte létfontosságú volt Tarkin megjelenése, de szerintem egyetlen rajongó sem ment volna ki a moziból háborogva, ha például Tarkin (valamiért) csak hologram formájában jelenik meg. Leia kétségkívül még ennél is botrányosabban nézett ki, de szerencsére őt nem mutatták annyi ideig, ráadásul a fanservice összekötés végett simán lehetünk elnézőek vele kapcsolatban.

De ami a legfájóbb: mind az összes karakter kedvelhetőbb volt (beleértve Krennic-et is, kivéve talán Gerrera-t), mint Jyn és Cassian. Ez így nagyon rossz abból a szempontból, hogy voltaképp ők voltak a főszereplők.

Persze a francba a negatívumokkal, ha ezúttal teljesen más arckifejezéssel jöttem ki a filmről: a finálé most is nagyon odabaszós volt: monumentális csatajelenet, Gareth Edwards nagyon elszabadult, méghozzá a jó értelemben. Vader szinte horrorfilmbe illő mészárlásától ezúttal is a hideg rázott, és újfent egy hajszál választott el attól, hogy ott és akkor állva tapsoljak. Sajnos most is szinkronnal néztük, a forgalmazóra örök átok a nagyúr miatt. Tisztelet Horányi Lászlónak, de ide nem ő kellett volna, tippre egy Vass Gábort kellett volna bepróbálni.

Ha hasonló véleménnyel voltál róla, mint én, azt mondom ne sajnáld rá még egyszer a mozijegyet, amíg műsoron van! Ha első megtekintésre egy erős 6 pontot szórtam ki rá, azt most úgy egy 7-ig feltornászom, nagy jóindulattal plusz egy feles.


1 megjegyzés:

  1. Főszereplők ide-oda,ők akkor is csak veszteségek a nagy mitológiában. Ahol mellesleg a negatív karakterek mindig is jobban ki voltak dolgozva..

    VálaszTörlés

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.