Kaliforniai álom / La La Land [2016]

"Már nem készülnek ilyen filmek" - lehetett olvasni a La La Land egyik előzetesében. Ez pedig igaz: Damien Chazelle, a Whiplash rendezőjének új mozija egy nem akármilyen utazást ígér, ha hajlandó vagy jegyet váltani rá.


Igen, arra készülj fel, hogy a La La Land egy musical: kapásból az első jelenetben a forgalmi dugó elszenvedői pattannak ki autóikból, hogy kollektíven táncoljanak a járművek tetején, és egy bravúrosan megkoreografált jelenettel adják meg a kezdő lökést. Ha ez maximálisan zavar, és cifrát hánysz a musicaltől, akkor bizony messze kerüld el, ha viszont (most magamból indulok ki) a dalok minőségétől függ, elviseled-e ezt a műfajt, akkor van egy jó hírem: a számok jók.

Két álmokkal teli ember, egy jazz zongorista, Sebastian (Ryan Gosling) és egy színészi meghallgatásokra járó felszolgáló, Mia (Emma Stone) találkoznak, egymásba szeretnek és tesznek meg mindent azért, hogy elérjék céljaikat. A férfi egy saját jazz klubot akar nyitni, a lány pedig híres színésznő szeretne lenni. Viszont ezek az álmok nem olyan egyszerűek, mint azt naiv fejjel gondolnák.

A La La Land napjainkban játszódik, de néhány okostelefon nyomkodást, vagy egy-egy elviharzó autóból kiszűrődő diszkózenét leszámítva akár az ötvenes évek Amerikájában is járhatnánk. A fények, a színek, a díszletek, de legtöbb esetben még maguk a ruhák is a régi korok musical filmjeit idézik meg - mindehhez pedig a dalok is kiváló kiegészítést szolgálnak. Igazi időutazás, úgy idézi meg a kort, sőt: úgy tiszteleg előtte, hogy közben nem is lenne kötelező elvárás. Finoman, elegánsan, de sajnos sok esetben nagyon erősen súrolva a giccs határát.


És itt térnék ki a La La Land egyik nagy negatívumára: briliáns nyitójelenet, szintén remek expozíció, és még a finálé is maga a gyönyör, de a film körülbelül középső harmada egész egyszerűen nem volt képes már magában tartani. Mint egy leeresztett lufi: nem volt meg a varázs, mintha elmúlt volna a kezdeti lelkesedés. Szerencsére, mint azt említettem, a végére egy szédítő zárással újra sikerül nagyot dobbantania, de visszatekintve sajnos eléggé felemás élménnyel távoztam.

Ryan Gosling és Emma Stone immár harmadik alkalommal szerepel együtt, ismét párt alkotva, mondanom sem kell, ha valakikben, akkor bennük lehet bízni. Embertelen munka lehetett erre a filmre felkészülni, de le a kalappal előttük minden téren. Ők ketten viszik el a showt, a fókusz mindvégig kettejükön van. Körülöttük szinte bárki lehetett volna botrányos, nem rontott volna az összképen. J.K. Simmons is szerepel, de nem kell tőle sokat várni, mindössze pár perce van, amit akárki eljátszhatott volna.

Hiába nem vagyok tőle annyira oda meg vissza, amennyire szerettem volna, mégis egy nem mindennapi élményt nyújt a La La Land, amely maximálisan megéri az árát.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.