Project X [2012] - Ez a buli megdöglött
Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a Project X-nek van némi valós alapja. Még ha nem is pontosan ezek a dolgok történtek meg, de tényleg volt egy hasonló kaliberű házibuli, jó pár éve Ausztráliában. Természetesen kellett belőle egy film... várjunk csak, kellett?
Kapunk egy gyors felvezetést, miszerint főszereplő srácunk szülei elmennek otthonról, abban a tudatban, hogy csemetéjük, születésnapja alkalmából rendez egy szolid kis bulit, pár baráttal. De, mint minden hasonló filmben, itt is adva van egy nagy dumás haver (Oliver Cooper, akire itt a szegény ember Jonah Hill-je szerepét osztották), akire mindig lehet számítani, ha alapos zűrt akar maga köré az ember. A bulinak híre megy, a fiatalok tömegestül özönlik el a házat, az este pedig őrületes fordulatokat vesz.
Ugye neked is megvannak azok a "money, money, let's go party" videoklipek, amelyekben szólnak a modern idők R'n'B muzsikái, miközben villódzó fényekben úszva táncol a sok ember? A Project X ugyanez, egészen pontosan a második fele, meg-megszakítva egy-egy vicces, de főleg csak annak szánt momentummal, beszólással, vagy épp a világ legelcsépeltebb szerelmi szálával. Mert ugye házigazdánknak választania kell a szolid, de jó lelkű lány és a gimi legjobb csaja között, de nem lesz semmi meglepő abban, hogy végül hova is fut ki ez az egész.
És ennyi: a Project X nem akar több lenni ennél, mint egy felvétel egy buliról. A dolgokat tetézi a kézikamerás megoldás, így aztán végérvényesen is olyan érzésünk van a nézése közben, mintha valaki megmutatta volna, hogy te milyen buliból maradtál ki. Pont, mintha a világ legjobb kajáiról képeket nézegetnél, hogy a pornófilmes hasonlatot ne is említsem...
A pontot az i-re a film vége tette fel, amikor már a buli véget ért, a ház, a környék (!) romokban, az időközben apuka pedig ahelyett, hogy ordenáré mód lecseszné fiát, némi ejnyebejnye után közli vele, hogy ezt bizony nem nézte volna ki belőle (mert ugyebár a film elején jelentette ki feleségének, hogy gyermekük egy lúzer). Majd jön a jól bevált "kivel mi lett" blokk, amellyel zárul a show, és valahol durva, hogy az első, igazán őszinte mosolyt ezek a képkockák csalták ki belőlem.
A Project X filmként nem működik, bár vitathatatlan tény, hogy nem is egy koherens mozi elkészítése volt a cél. Igaz, akkor már egy dokumentumfilmes jelleggel próbálkozhattak volna inkább, mert ez bizony sok mindenre nem jó. Lehet nevetni a sütőbe zárt, mindenkit tökön vágó törpén, vagy a levegőbe emelkedő kutyán, akinek ez jön be, de én még így az újranézés alkalmával sem kaptam el a fonalat.
Kapunk egy gyors felvezetést, miszerint főszereplő srácunk szülei elmennek otthonról, abban a tudatban, hogy csemetéjük, születésnapja alkalmából rendez egy szolid kis bulit, pár baráttal. De, mint minden hasonló filmben, itt is adva van egy nagy dumás haver (Oliver Cooper, akire itt a szegény ember Jonah Hill-je szerepét osztották), akire mindig lehet számítani, ha alapos zűrt akar maga köré az ember. A bulinak híre megy, a fiatalok tömegestül özönlik el a házat, az este pedig őrületes fordulatokat vesz.
Ugye neked is megvannak azok a "money, money, let's go party" videoklipek, amelyekben szólnak a modern idők R'n'B muzsikái, miközben villódzó fényekben úszva táncol a sok ember? A Project X ugyanez, egészen pontosan a második fele, meg-megszakítva egy-egy vicces, de főleg csak annak szánt momentummal, beszólással, vagy épp a világ legelcsépeltebb szerelmi szálával. Mert ugye házigazdánknak választania kell a szolid, de jó lelkű lány és a gimi legjobb csaja között, de nem lesz semmi meglepő abban, hogy végül hova is fut ki ez az egész.
És ennyi: a Project X nem akar több lenni ennél, mint egy felvétel egy buliról. A dolgokat tetézi a kézikamerás megoldás, így aztán végérvényesen is olyan érzésünk van a nézése közben, mintha valaki megmutatta volna, hogy te milyen buliból maradtál ki. Pont, mintha a világ legjobb kajáiról képeket nézegetnél, hogy a pornófilmes hasonlatot ne is említsem...
A pontot az i-re a film vége tette fel, amikor már a buli véget ért, a ház, a környék (!) romokban, az időközben apuka pedig ahelyett, hogy ordenáré mód lecseszné fiát, némi ejnyebejnye után közli vele, hogy ezt bizony nem nézte volna ki belőle (mert ugyebár a film elején jelentette ki feleségének, hogy gyermekük egy lúzer). Majd jön a jól bevált "kivel mi lett" blokk, amellyel zárul a show, és valahol durva, hogy az első, igazán őszinte mosolyt ezek a képkockák csalták ki belőlem.
A Project X filmként nem működik, bár vitathatatlan tény, hogy nem is egy koherens mozi elkészítése volt a cél. Igaz, akkor már egy dokumentumfilmes jelleggel próbálkozhattak volna inkább, mert ez bizony sok mindenre nem jó. Lehet nevetni a sütőbe zárt, mindenkit tökön vágó törpén, vagy a levegőbe emelkedő kutyán, akinek ez jön be, de én még így az újranézés alkalmával sem kaptam el a fonalat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.