Halálos hallgatás / Dead Silence [2007]

A Fűrész hatalmasat robbant annak idején, James Wan pedig, ha nem is volt képes átugrani a saját maga által felállított lécet, mégsem lehet azt mondani, hogy mélyrepülésbe kezdett volna - pár évvel később jött a Dead Silence, amely szintén egy nagyon pofás horrorfilm lett, Wan neve pedig azóta lett biztos garancia egy jó kis borzongásra.


Ugyan nem a legismertebb filmjei közé tartozik, annak ott van a Démonok között egy és kettő, de nem szabad elmenni mellette, hogy itt is képes volt mind az atmoszféra megteremtésére, mind a hangulat fokozására, majd, hogy kellő időben csapjon le, aminek le kell csapnia - mi pedig ijedtünkben egy pillanatra megemelkedjünk két centit a fotelből.

Valaki csomagot hagy Jamie Ashen (Ryan Kwanten) és barátnője lakása előtt. Név nincs rajt, sem üzenet, kinyitva pedig egy hasbeszélő bábot találnak a dobozban. Amíg a srác elmegy kajáért, addig a lány kettesben marad a babával, Jamie hazaérve pedig párja holttestét találja csak: arca eltorzult, akárcsak egy... báb. Természetesen, ahogy az lenni szokott, a fiú lesz az első számú gyanúsított, ő azonban útnak indul szülővárosába, hogy utánajárjon a dobozon található névnek, ugyanis gyermekkorából felsejlik neki Mary Shaw neve.


A Dead Silence egy fiktív városi legendát jár körbe, főként ezt a legenda, a rejtély az, amely a mozgatórugója a filmnek, és teszi érdekessé a látottakat. És persze ott van Billy, a bábú, aki a klasszikus hasbeszélő figurákat idézi, és ezek valljuk be: korántsem barátságos arccal vannak megkreálva. Talán a ridegebb hangvétel miatt, de a kamera kapott egy kékes-szürkés szűrőt, amellyel nem finomkodtak, és lesz a Dead Silence egy amolyan "kék" film, legalábbis ami a képi világot illeti. Embere válogatja, de nekem azért szúrta a szemem kicsit, na nem úgy, mint a maszkmesterek elképesztő munkája: olyan vérfagyasztóan félelmetes arcokat vonultatnak fel a játékidő folyamán, amelyek még rémálmomban se térjenek vissza. Piszkosul erős ezen a téren a film, nagyon sikerült odatenniük magukat, a hideg futkosott fel és le a hátamon, amikor egyik-másik ilyen rémarc feltűnt.

És ha ez nem lenne elég: a Dead Silence vége egy nagyon morbid fordulattal is él, amelyre aztán nem igazán számítasz: noha nem fogsz öklendezni, de ha utólag belegondolsz, ez azért elég gusztustalan. Ami azonban a negatívumok közé sorolandó, az maga Ryan Kwanten, aki egész egyszerűen képtelen volt elvinni a hátán a filmet, hiába nyugszik rajta és látjuk őt a játékidő túlnyomó részében, valahogy mégsem volt hiteles, amit itt alakított.

Nem ez Wan legjobb filmje, de messze nem egy kerülendő darab. Főleg, ha félsz a játékbabáktól, és valami későesti rémisztgetésre vágysz, na akkor a Dead Silence elég jól tud esni.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.