Zanzásitva: Demolition [2015]

Az amerikai álmot élő Davis (Jake Gyllenhaal) egy autóbaleset következtében elveszíti feleségét. Őt azonban nem hatja meg a tragédia, mert történetesen nem szerette az asszonyt. Ráadásul ezen a napon a kórházban a csokiautomata is kifog rajta, így egy igen terjedelmes panaszlevelet ír a gyártónak, amely Karen (Naomi Watts) kezébe kerül, akit nagyon meghat a férfi levele.

Tragédia, tovább lépés. Jean-Marc Vallée filmje valahol ezt próbálja prezentálni nekünk, egy igen sajátos módon. Bevallom, a Demolition nálam ott vérzett el, hogy egyetlen pillanatra sem voltam képes azonosulni a főszereplővel, ennek oka pedig, hogyha még nem is szerette feleségét, de az ember egy szimpla lakótárs iránt is több gyászt lenne képes kipréselni magából, mint ahogy azt Davis tette. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy egy rossz filmről beszélnénk, egyszerűen csak nagyon ember függő darab. Igen sajátos módon vizionálja két ember korántsem hétköznapi kapcsolatát, miközben egy pillanatra sem lehet ráfogni, hogy kiszámítható lenne. Vallée most sem a tempóra helyezte a hangsúlyt, sem arra, hogy tömegeket szólítson meg: láttam az értékeit, de nem tudott elragadni egy pillanatra sem. Haragudni nem tudok rá, de beleélni sem tudtam magam. Jake Gyllenhaal kiváló, ahogyan Naomi Watts is remekel mellette, azonban a Demolition nagyon felemás élménnyel ért fel nálam. Csont nélkül végig bírtam nézni, de ha Vallée, akkor részemről még mindig a C.R.A.Z.Y. a nyerő.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.