Rob Zombie 1000 halottjának bosszúja

Két dologban biztosak lehetünk, amikor szóba kerül Rob Zombie kétrészes horror sztorija: az egyik, hogy a fickó nem kicsit van oda A texasi láncfűrészes mészárlásért. A másik, hogy inkább maradjon a kaptafá... izé, a zenélésnél, mivel Robert Bartleh Cummings-nak inkább az való, mint a filmezés. Ezt debütáló mozijával már kapásból be is bizonyította.


AZ 1000 HALOTT HÁZA

Nem véletlenül hoztam fel a párhuzamot Tob Hooper klasszikus horrorjával, hiszen elég sok a hasonlóság. Nem csak a cselekményt, de az elborult képsorokat illetően is maximálisa átérezhető, hogy Zombie feltehetőleg Leatherface véres meséjén nőtt fel, és ha nem is kopizta, de valahol tisztelgett a láncfűrészes gyilkos története előtt.

Csapat fiatal igyekszik hazafelé, ám megállnak egy benzinkútnál, amelyet Spaulding Kapitány (Sid Haid), a bohócra maszkírozott boltos üzemeltet - a töltőállomás pedig egyúttal egy afféle horror shop is egyben. Meginvitálja őket egy szellemvasútra, amelyben a sok hírhedt sorozatgyilkos mellett szóba kerül a helyi legenda, Dr. Sátán is, az elmegyógyintézet egykori alkalmazottja, aki rémisztő kísérleteket hajtott végre betegein, mígnem a helyiek úgy döntöttek, felakasztják. A holttest másnapra eltűnt. A fiatalokat úgy felcsigázza ez a korántsem hétköznapi történet, hogy elindulnak felkutatni a bitófát, ám felvesznek egy fiatal stoppos lányt, majd defektet kapnak. A lány meginvitálja őket a házába, ahol találkozhatnak a messze nem normális családdal. Itt kezdődik a vérengzés, és minden egyéb nyalánkság.

Hiába nem jó film Az 1000 halott háza, Rob Zombie olyannyira átesett a ló túloldalára és tolta túl az elborultság szekerét, hogy filmje sok esetben inkább nevetséges és röhejes, mintsem félelmetes. Ez pedig nem túl szerencsés annak tükrében, hogy ez valahol egy vegytiszta horrorfilm próbál lenni, de a megannyi beteges képkocka, dialógus és beszólás szabályosan komikus utakra terelni a művet. De mégis ez az abszurd katyvasz az, amely kiemeli a nézhetetlenség középszeréből a filmet: nem, közel sem jó darab, olcsó és fapados, sőt, a színészek is túljátsszák szerepüket a maguk katasztrofális módján - mégis halványan befigyel a guilty pleasure faktor, hiszen ahogy nézed, képtelen vagy róla levenni a szemed, mert egyszerűen nem hiszed el, amit és ahogyan látsz.


AZ 1000 HALOTT HÁZA 2. - A SÁTÁN BOSSZÚJA

Történetünk ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt (innentől spoileres lehet ez a bekezdés azoknak, akik nem látták az elsőt): a rendőrség lecsap a gyilkos családra. Lesz, aki meghal, lesz, akit elkapnak és persze lesz, aki elmenekül. Miközben a sheriff (William Forsythe) minden erejével azon van, hogy kézre kerítse a menekülőket, addig a hatóságok elől bujkáló családtagok senkit nem kímélve próbálnak minél messzebb eljutni a törvény keze elől.

A bizonyos "shocking end" után nem tudom, mi vette rá Rob Zombie-t, hogy folytassa filmjét, mindenesetre nem tette igazán jól: a The Devil's Rejects már nem hordozza magán azokat a szerény pozitívumokat, mint elődje. Itt már sokkal komolyabban vette a munkáját, elhagyta az elborult szövegeket és röhejesen pszichós képkockákat. Ezúttal egy szimpla horrorfilmről beszélünk, amely hamar átvált bosszúfilmmé, pofátlanul felhasználva minden ordas klisét, amely ezekkel a stílusjegyekkel szinte kéz a kézben jár. Az első részben olyan jól működő Spaulding Kapitány karakterét is sikerült jól letompítani: amíg ott (beteges) jelenléte volt, addig itt egy átlagos redneck, akinek arca mellesleg ki van pingálva. Mintha már maga Rob Zombie sem emlékezett volna, milyen volt az első rész, csak azt tudta, nagyjából (fontos: nagyjából!) hol hagyta abba, és összehívva a régi brigádot úgy döntött, levezényel egy folytatást. Ugyan a kivitelezés már nem tűnik annyira olcsónak és gagyinak, de maga a film egy maximálisa felejthető horrorfilm, néhány jobb pillanattal, amelyek minden bizonnyal csak teljesen véletlenül sikerültek éppen nem gagyira. Mondanám, hogy kár érte, de inkább kár azért a 7 millióért, amelyet rááldoztak.

Valahogy így néz ki Rob Zombie dupla "eposza" a gyilkos hillbilly családról. Két teljesen semmilyen horror, amelyből az első még pár sör mellett úgy, ahogy lecsúszik, de nagyon hardcore horror rajongónak kell lenned, hogy képes legyél legalább a feléig kibírni.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Közelebb / Closer [2004]

Top 10: Kedvenc vígjátékok