Mentőexpedíció / The Martian [2015]

Egy marsi expedíció legénysége viharba kerül a vörös bolygón, amelynek során egyik társuk, Mark Watney (Matt Damon) elsodródik tőlük, és alapos okuk van feltételezni, hogy elvesztették őt. Már hazafelé tartanak, amikor Mark felébred és rádöbben: egyedül maradt a Marson. Sokezer kilóméterre a Földtől. A NASA-nál teljesen véletlenül kiszúrják, hogy a férfi életben van, innentől pedig mindent megtesznek, hogy valahogy hazahozzák Markot, akinek minden kreativitására, ügyességére és rátermettségére szüksége van, hogy túl tudjon élni.

Mivel botanikus, így nagyon hamar rájön, hogyan tud még több élelmet előteremteni. Mindeközben videofelvételeket készít, elmondja gondolatait, ötleteit, mondhatjuk akár úgyis, hogy ezáltal velünk, nézőkkel kommunikál. Odalent, a Földön a NASA berkein belül mennek a találgatások: a hivatalosan már elhunytnak jelentett Mark Wattney-t valahogy haza kell hozni, de hogy?

Ridley Scott az a rendező, akire már ráfért egy alapos vérfrissítés. És most tartozom egy vallomással: nem rajongok annyira a munkásságáért. Igen, tudom, hogy vannak jó filmjei, sőt, leborulok az Alien előtt, vagy ott a Thelma és Louise, a Hannibál, A sólyom végveszélyben vagy az Amerikai gengszter. Nem tartom rossz rendezőnek, inkább úgy jellemezném, hogy karrierjének hajnalán lepakolt egy-két klasszikust, a neve azonnal az agyakba vésődött, de filmjeit elnézve ugyanolyan arányban találhatók gyenge, közepes, rossz filmek, mint jók. Bocs, ki kellett mondanom.

Most azonban fogta Andy Weir regényét és jól vászonra vitte. Leszögezném: nem olvastam a könyvet, így nem tudok hasonlatokba belemenni, de talán jól is van ez így. A The Martian legnagyobb erőssége elsősorban, hogy nincs megállás. Valami mindig történik, már a film harmadik percében megkapjuk a vihart, és onnantól aztán tényleg nincs megállás: ha láttad A számkivetettet (ki ne látta volna?), akkor nagyjából el tudod helyezni a Mentőexpedíciót is. Ez majdnem ugyanaz, csak egy idegen bolygón. Miközben Watney próbál boldogulni és időben sikerül kapcsolatot teremteni vele a NASA-nak, őt csak ritkán hagyja el a humorérzéke, amely próbálja kicsit oldani a feszültséget.

És igen, a földi szál. Na, itt kicsit számomra elhasalt a film, nem vészesen, de sokkal szívesebben néztem Matt Damon-t a Marson, mint a többieket a Földön. Még így is megmaradt a film lendülete, pusztán csak jobban érdekelt, mi van hősünkkel. Tudom, kellett bele, mégiscsak egy hollywoodi produkciót nézünk, és a NASA nevének is tisztának kell lennie, mégis folyton kizökkentett kicsit.


De még így is ezer másik tényező van, amely miatt hálásak lehetünk: szinte végig úgy ábrázolja ezt az egész szituációt, hogy elhittem, amit látok. Hogy ez így megtörténhet, és emiatt ugyan az alapanyagé a legnagyobb érdem, de Scott kiválóan vizionálta mindezt, mígnem eljutunk a granfiózus fináléig, ahol ökölbe szorult párszor az öklöm az izgalomtól. Matt Damon neve mellé pedig egy újabb pipa, hogy mennyire kitűnő színész: szinte az első percektől kezdve Mark haverjai vagyunk, sikerült valóban emberivé tennie a karaktert, ez pedig a zseniális szövegkönyv mellett természetesen nagyban Damon érdeme is. És ugyan van itt még egy Michael Pena, egy Jessica Chastain, egy Kristen Wiig, egy Kate Mara vagy egy Sean Bean, a film másik talán legemlékezetesebb figuráját Jeff Daniels hozta, mint a NASA igazgatója.

A Mentőexpedíció egy abszolút szórakoztató film, játékideje pedig hiába karcolja alulról a két és félórát, még így is tisztességesen ki van töltve. Ridley Scott végre megint egy zseniális mozit készített, és reméljük nem a megszokott tendenciáját követi, miszerint most megint egy gyengébb darab jön. Főleg, mert a következő nagy játékfilmje a Prometheus folytatása.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.