Hitman: A 47-es ügynök / Hitman: Agent 47 [2015]

Ilyen az, amikor második próbálkozásra sem sikerült megragadni a Hitman lényegét, és a branddel próbálják eladni a filmet. Hatalmas zúzások, lövöldözések, robbanások - nagyjából erre számítson az, aki rászánja azt a drága másfél órát az életéből a 47-es ügynök következő kalandjára. Csak úgy halkan megsúgom: inkább ne tegye.

2015-ben járunk, és igen, néha kellemesen le tud csúszni egy-egy B-kategóriás akciófilm, hogy a maga bugyuta módján szórakoztasson, ha épp nem kívánom megtornásztatni az agyam egy fárasztó nap végén. Nem mondom egy percig sem, hogy világmegváltó felfedezésekre számítottam a Hitman kapcsán, de ez még B-filmnek is gyenge volt. Szó se róla, a pörgés garantált, nincs üresjárat, unalomra semmi ok, de mégis annyira hiányzik a lelke az egésznek, hogy még a guilty pleasure faktort sem volt képes megütni, de még a közelében sem jár.

Jó pár évtizede, hogy egy titkos program keretében agymosott ügynököket hoztak létre, a Szindikátus nevű, titkos szervezet pedig próbálja újraéleszteni a projektet. Ehhez azonban szükség van a program szülőatyjára (Ciarán Hinds), akinek lánya, Katia pont utána kutakodik, így a hölgyemény mellé küldik John Smith-t (Zachary Quinto), aki látszólag próbálja őt megvédeni a nyomukban loholó 47-es ügynöktől. Hamar kiderül, hogy valójában a 47-es a jó fiú.

Igen, próbáltak csavarni a sztorin, ami amúgy nem is egy rossz ötlet, sajnos azonban ennél több kreativitást nem sikerült belepréselni. A Hitman zsúfolásig van pakolva a mai, modern akciófilmek minden hibájával, tökéletes csokor, hogyan ne készítsünk a műfajon belül semmit. A karakterekről pont annyit tudunk meg, hogy képesek legyünk elhelyezni őket, ki a jó és ki a rossz; minden annyira hightech, hogy szó szerint zavaró; a CGI borzalmas, vannak elmaradhatatlan lassítások és természetesen ha rácsapsz egy asztalra, amelyen egy fegyver foglal helyet, az nyilván elsül, ha pedig elég gyors vagy, pont a golyó útjába tudod tartani a bilincsed láncát.

Arról nem is beszélve, hogy voltaképp szuperhősfilm is egyben: a képzett ügynökökön nem fog a golyó, csontjaikat nem lehet eltörni, így nagyon izgulni sem lehet, inkább maradnak a cool-nak szánt, már-már pózolósba áthajló bunyók és lövöldözések.

Totálisan felejthető darab: egyszer megnézed, a maga ostoba módján elvagy vele, de amikor vége, rájössz, hogy ezt az időt másra is szánhattad volna. Hiú ábránd és valószínűleg képtelenség, de talán egyszer láthatunk majd egy lopakodós, visszafogott, igazi Hitman-filmet, minimális akcióval.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.