Holnapolisz / Tomorrowland [2015]

A mozirajongók joggal kapják fel a fejüket, amikor végre nem egy remake, reboot, folytatás, előzmény, képregényfilm címét látják felvillanni, hanem egy eredeti ötlet jön velük szembe. A Tomorrowland is ilyen, teljesen tiszta lappal indul, az egyetlen alapja az ötvenes években nyílt, azonos nevű szegmense a Disneylandnek, amely az akkori szemmel és vizualitással próbálta elképzelni a jövőt.

Casey Newton (Britt Robertson) tulajdonába egy rejtélyes kitűző kerül, amelyet megérintve egy másik világban, Tomorrowland-ben találja magát. Úgy dönt, kideríti, mi ez a jelvény, de nem telik el sok idő és már elakarják tenni láb alól. Segítségére siet Athena (Raffey Cassidy), később pedig Frank Walker (George Clooney) is csatlakozik hozzájuk.

A Tomorrowland legnagyobb baja, hogy két szék közé esett: gyerekként kellett volna látni, azonban a mai gyerekeknek már nem biztos, hogy mondani fog valamit (Tisztelet a kivételnek!). Puffogtatja a szokásos szövegeket, hogy a világ rossz, és mindenkinek tenni kell érte, mert csak úgy kerülhetjük el a pusztulást, ha összefogunk és pozitívan gondolkozunk. Ezek pedig sajnos olyan megoldások, amit az emberek nagy része nap, mint nap görget át Facebook-on. Tudjuk, hogy így van, és hiába Dr. House rágja a szánkba, attól még nem lesz eredetibb a gondolat.

Voltaképp egy modern mesefilmmel van dolgunk: mind üzenetében, mind megvalósításában inkább családi szórakozásként fogható fel, az más kérdés, hogy ez, mint film mennyire működik. Mert bizony itt van a forgatókönyvírás mumusa, aki nem más, mint (dobpergés) Damon Lindelof. Ha van hiba, amin elcsúszik a Tomorrowland, az bizony a történet. Klisés és szájbarágós, túlságosan gyermekded, és még csak azt sem lehet rá mondani, hogy bájos. A film, amelyben a legtöbb esze konkrétan a fő gonosznak van (Hugh Laurie), hiszen teljesen érthetők az indokai, kicsit vele vagy, kicsit mégsem, de tény, hogy ő látja át legjobban a dolgokat, hol is van elrontva a világ.

Brad Bird azért kitett magáért: a Tomorrowland rendkívül látványos, néhány olyan jelenettel, amelyek valóban lélegzetelállítók. Holnapolisz (jaj) világa teljesen magával ragad, illetve csak ragadna, ha a sztori és a szereplők nem zökkentenének ki folyamatosan.

Britt Robertson a tipikus mindentudó, kalandvágyó lány, akiből láttunk már ezeregyet, és tény, hogy a mindössze 25 éves színésznő ezt kifogástalanul hozza, ellenben nagy teljesítményt nem igényelt. George Clooney kicsit kakukktojás: az örök macsó, a folyton laza, sármos karakter most egy egészen más arcát villantja meg, amellyel semmi baj nem lenne, ha sokszor nem pörgött volna túl, de elég cink volt azt is látni, amikor a férfit két kislány építi le verbálisan, elég rendesen. Hugh Laurie pedig most is húzott egy Dr. House-t, és ezzel szerintem mindent el is mondtam.

Olyan jó lett volna, ha a Tomorrowland elvarázsol és sikerül teljesítenie, amit elviekben kitűzött maga elé. Így viszont szimplán csak elvoltam vele: nem unatkoztam, nem kapartam le az arcomról a bőrt, de nem is élveztem különösebben. Na jó, egy jelenet volt, aminél egyetlen hajszálon múlt, hogy kicsapja a biztosítékot - és nem a szó pozitív értelmében.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.