Elit halálosztók / Tropa de Elite [2007]

Brazília nyomornegyedei. Kiskorú bűnözők, drogkereskedők, és minden, amit el tudsz képzelni. A helyi, kőkemény elitalakulat, a BOPE élete nap, mint nap a favelák körül forog. Berúgják az ajtót, előbb lőnek, aztán kérdeznek. Nascimento kapitány, fiatal BOPE tiszt éppen a visszavonulást latolgatja, hogy feleségével és gyermekével tölthesse az időt, de mielőtt tovább lép, utódot keres maga helyett.

A Tropa de Elite esetében lehetetlen nem felhozni a 2002-es Isten városa című remekművet, amely a riói nyomornegyedek mindennapjaiba enged bepillantást. A párhuzam a két film között, hogy míg az Isten városában a favelák lakóit követhettük nyomon, addig az Tropa de Elite-ben maximálisan a hatóságok szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Hangulatában, atmoszférájában valamint nyers realizmusában mondhatni testvérfilmek, mindössze a nézőpont ellenkező.

A történet 1997-ben játszódik, amikor is a Pápa Rióba látogatott, így a BOPE azt a feladatot kapta, hogy tisztogassák meg a helyi nyomortanyákat. Ez eddig mind meg is történt, a film többi része azonban fikció. De mégsem tudsz elvonatkoztatni attól, hogy ez akár valóságos is lehetne. Egy igazán kegyetlen világot tár elénk, miközben emberünk, Nascimento narrációja szinte mindvégig hallható, ezzel egyfajta dokumentarista jelleget adva az amúgy is valóságszagú filmnek.

Vannak itt kiskorú bűnözők, korrupt zsaruk és kőkemény tisztek, akik nem szaroznak, ha razziázni mennek. De láthatunk kiképzést is, amely szintén nem egy sétagalopp. Olyan világ ez, amelyet a képernyő túloldaláról is szörnyülködve nézel, és legbelül összeteszed a két kezed, hogy lehet itthon akármilyen szar is a helyzet, lehetne sokkal rosszabb is. Nincs olyan, hogy törvénytisztelő ember. Túl azon, hogy a rendőrök egyedi módszereket dolgoztak ki egy kis plusz juttatásért a saját zsebükbe, még a tiszteknek is át kell hágni olykor a szabályokat. Sőt, hiába tudod, hogy a rajtaütés során egy bűnözőt kaptak el, mégis elnézve a szokásaikat, rájössz, hogy ők is kénytelenek lealacsonyodni. Mert itt csak így lehet.

A Tropa de Elite egy non-stop adrenalin adag egy olyan világról, amelybe ha ledobnának minket ejtőernyővel, öt percig sem élnénk túl. Az emberi élet fabatkát sem ér: mindenki sáros valamilyen szinten, viselik a keresztjüket, a bűnözési ráta pedig szinte kiakad. Egy film, amely nem kiáltott második részért ugyan, de elkészült, és még jobb is lett, mint az első, de ez egy másik történet...


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.