Chappie [2015]

Neill Blomkamp? Mesterséges intelligenciájú, fejlődőképes robot? Akit ráadásul Sharlto Copley kelt életre? Na lássuk!




Johannesburgban járunk, az elszaporodott gangsta-life visszaszorítására Deon Wilson (Dev Patel) feltalálta a robotrendőröket, amelyekkel sikerült a bűnözési rátát jócskán lealacsonyítani. Maszekban egy mesterséges intelligencia megalkotásán is tevékenykedik, amely nagyon úgy néz ki, hogy végül sikerül. Egy szétlőtt, leselejtezett robotrendőrt megpattint a cégtől, hogy azon fejezhesse be munkáját, ám elrabolja őt néhány piti bűnöző, akiknek nagyon sürgősen pénz kell, és az a frappáns ötletük támadt, hogy Deon Wilson-t elrabolják, és megfenyítik: kapcsolja ki a gépeket. De mivel ez nem ilyen egyszerű, és mivel megtalálják nála a robotot, Deon fogja magát és ráköti a mesterséges intelligenciát, amellyel megszületik Chappie.

Chappie tudata rohamosan fejlődik, nagyon hamar megtanul beszélni, majd akár egy kisgyerek, minden után érdeklődik, és szinte napok alatt eléri a tinédzser kort. Mindeközben ott van Deon kollégája, Vincent (Hugh Jackman), aki nem kicsit van besértődve, mert bezzeg az ő által tervezett robotok nem kellenek senkinek.


A Chappie-re a legjobb szó: kaotikus. Neill Blomkamp első filmesként a District 9-nal nagyot robbantott, majd a jóval gyengébben muzsikáló Elysiummal némi félelemre adott okot, feltéve a kérdést, hogy vajon debütáló mozijával tényleg ellőtte az összes patront? Így a Chappie után pedig azt kell mondanom, hogy sajnos valószínű, hogy igen. A filmben ezúttal is van némi üzenet, kérdéseket vet fel, tényleg egy ütős élmény potenciájával kecsegtetett, de ahogy az Elysium esetében, úgy itt is sikerült mindent egy végtelenül bugyuta, kommersz köntösbe csomagolni.

A karakterek többnyire sík hülyék és/vagy túljátsszák szerepüket, a cselekmény nagyon nehezen akar összeállni egy egésszé. A rendezés még hagyján, de a forgatókönyv nem igazán találja meg a saját útját. Tényleg olyan, mintha Blomkamp közölni próbált volna valamit, de ott motoszkált a fejében, hogy úristen, ezzel pénzt is kell keresni, butítsuk le, amennyire lehet.


És ha ez nem lenne elég, akkor kitérnék a sokat vitatott Die Antwoord-ra. Fiúk, lányok: ez halál gáz volt. Értem én, hogy Neill beakarta őket rakni, hiszen földijeiről van szó, de amit Ninja és Yolandi itt leművel, az valami mérhetetlenül kritikán aluli. Az hagyján, hogy nem tudnak színészkedni, de akkor legalább ne erőlködjenek úgy, mintha egy általános iskola, alsó osztályos csoport délutáni amatőr előadásán lennének. Főleg Yolandi, akinek hangjáról az úristen mentsen meg mindnyájunkat.

De van itt valami, egészen pontosan valaki, aki próbálja menteni a menthetőt, ő pedig Chappie. A robotot alakító Sharlto Copley ezúttal is nagyon odatette magát. Amikor Chappie először feléled, elhiszed neki, hogy ő most kisgyerek állapotban van. Amikor tanul, remekül átadja a mindent iránt érdeklődő, túlbuzgó kölyköt. Ahogy szerencsétlenkedik, ahogy átveszi az őt körülvevő emberek manírjait, egyszerűen bámulatos.

Szomorú, de a film sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pedig én vártam, reménykedtem, de egy remek, vagy minimum egy korrekt filmélmény helyett egy kétórás katyvaszt kaptam, amit ha másért nem is, hát Chappie miatt talán egyszer érdemes megnézni. Mert neki minden pillanata arany. Sajnos közben minden más lehet a levesbe.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kannibál / Dahmer [2002]

Stephen King: Az / It [1990]

Crank - Felpörgetve [2006]

X Polgártárs / Citizen X [1995]