Halálos hajsza / Running Scared [2006]

Joey Gazelle (Paul Walker) a helyi kis mini-alvilág egyik oszlopos tagja azt a feladatot kapja, hogy tüntessen el egy fegyvert, amely terhelő bizonyíték lehet a főnökére nézve. A probléma ott kezdődik, hogy fia játszótársa, a szomszéd srác ellopja a stukkert, sőt, még sebet is ejt vele az idióta faterján - majd a gyerek felszívódik. Nincs mese, ja Joey túl akarja élni az estét, vissza kell szereznie a fegyvert, így nekivág az éjszakának.




A Running Scared egy remek példa arra, hogy nem kell túlbonyolított forgatókönyv, még a legegyszerűbb történetből is ki lehet hozni valami egészen kiválót. Elég, ha van jó pár ötleted a megvalósítást illetően, és valami igazán adrenalintól túlfűtött akció-thriller koktélt akarsz szó szerint odabaszni a néző arcába. Mert a film valóban nem több, mint egy buta akciózás, mégis olyan mértékig túlteng benne a feszültség, hogy szinte kicsattan a képernyőről. Erről gondoskodnak a feszesre vágott képkockák, a Crank-et megidéző hangulat, az az alvilági atmoszféra, amelyért örökké hálásak lehetünk Wayne Kramer-nek. Én legalábbis nagyon kevés film esetében fészkelődtem annyit, mint a Running Scared esetében.

Mindvégig ott vibrál a levegőben az alvilág mocska, hiszen lényegében Joey egyik sötét alaktól a másikig járja a várost, hogy visszaszerezze a stukkert, és mi alaposan bepillantást nyerhetünk abba a közegbe, ahol ezek a fertőtől bűzlő, semmit és senkit sem kímélő, pszichopata rohadékok élnek. Néhol talán kissé át is esik a ló túloldalára, vegyük például a stricit, aki mintha csak egy képregényből lépett volna elő. De sokszor már-már horrorfilmeket megidéző pillanatokkal is szembe találjuk magunkat, legyen szó a csövesről, vagy a perverz házaspárról. Maga az erőszak sok esetben öncélú, nem kímél se nőt, se gyereket, de ezek a kőkemény képsorok csak még édesebbé teszik majd a revansot.


A film veszett iramot diktál, tényleg csak hébe-hóba, néhány percre áll meg levegőt venni, de még így sem lankasztja le az érdeklődésünket. Paul Walker alakítása tulajdonképpen kimerül abban, hogy szinte mindvégig fel van kúrva az agya és legyilkol pár arcot. Halottról jót vagy semmit, és eszem ágában sem lenne leszólni őt, mert mindig egy szimpatikus srácnak tartottam, de azért valljuk be, neki inkább csak ezek a filmek mentek igazán.

Garantáltan szét fog szedni az adrenalin: sík buta akciófilm, amely valóban csak szórakoztatni akar, viszont azt nagyon magas fokozaton képes elérni. Az elsőtől az utolsó percig dolgoztatta a pulzusom és még utána is bőven a hatása alatt voltam.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.