Förtelmes főnökök 2 / Horrible Bosses 2 [2014]

Nick, Dale és Kurt ezúttal saját maguk főnökei szeretnének lenni, ehhez pedig össze is hoznak egy saját gyártású zuhanyfülkét, amely egyszerre engedi a vizet, valamint a fejre a sampont. Találnak is egy befektetőt, Bert Hanson (Christoph Waltz) személyében, aki azonban alaposan átveri őket. A három hülye pedig úgy dönt, elrabolják Bert fiát, Rexet (Chris Pine), de arra ők sem számítottak, hogy a srác annyira nincs jóban apjával, hogy még ő is benne van saját maga elrablásában.




Néztem ezt a Horrible Bosses 2-t - amelynek amúgy az első része még be is jött a maga szórakoztató módján - és arra gondoltam mindvégig: ezt most miért kellett? Nem azt mondom, hogy hű, most aztán meggyalázták az első részt, hiszen az akart többnek látszani egy bugyuta komédiánál, de egyáltalán nem kiáltott folytatásért, pláne nem egy ilyenért. Míg az első filmben a három főhős még kedvelhető is volt, addig itt átmentek iszonyat debilbe. Ripacskodnak, logikátlan döntéseket hoznak, rosszabbak, mint a hiperaktív kisgyerekek. Leszámítva talán Jason Bateman karakterét, akivel kapcsolatban pedig nem értjük, hogy tulajdonképpen miért is lóg két ilyen hülyével, akik már az elviselhetetlenség határait súrolják?

De lépjünk is tovább: a Horrible Bosses második részére teljesen igaz a '12 egy tucat' mondás. Láttál már évi 2-3 amerikai vígjátékot az elmúlt időkből? Csak szólok, hogy akkor láttad ezt is. Semmivel sem több, mint akármelyik más, mezei, futószalagon gyártott hollywoodi komédia, sőt, inkább kevesebb is: a film ugyanis nem vicces. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert akadnak poénos beszólások, pár röhejes szituáció, de túl kevés egy majdnem két órás játékidőhöz. Nem utolsó sorban pedig a humor java része inkább esik át a kínos kategóriába, mintsem a sírva nevetős fajtába.


Nem volt rossz húzás a készítőktől, hogy akit tudtak, visszahoztak az első részből, így Jamie Foxx, Jennifer Aniston és Kevin Spacey is feltűnnek, utóbbi pedig abban a röpke jelenetben a film talán legemlékezetesebb dumáit nyomja le. Az újoncok közt ott van Christoph Waltz, aki konkrétan a kisujjából kirázta a karaktert. És Chris Pine. Most pedig jön a nagy vallomás, de én egyre jobban kedvelem a srácot. Nem egy akkora színész, ezt minden szó nélkül aláírom, de Kirk-ként korrekt volt, a Stretch-ben le is szállította élete alakítását, itt pedig minden egyes pillanatán látszik, hogy mennyire örömmel vetette bele magát a forgatásba. Most ez úgy hangzik, mintha valami mélyenszántó játékot produkált volna, pedig konkrétan csak ökörködött: és neki ez iszonyat jól áll. Jobban, mint a Jack Ryan.

Összességében egy simán végignézhető darab: végig pörög, zajlanak az események, hol vicces, hol nagyon nem az, pedig pont, hogy annak akar látszani. Ha nem jött be az első részt, ezt nyilván látni sem akarod, és akkor tényleg csak eltántorítani tudlak. Ha viszont vannak némi elvárásaid... hát ne legyenek.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.