A kilenc királynő / Nueve reinas / Nine Queens [2000]

A jó szélhámos úgy ver át, hogy észre sem veszed. A profi szélhámos pedig úgy, hogy még Te érezd magad szerencsésnek, és valószínűleg nem is jössz rá a turpisságra. Egy dolog azonban biztos: a biznisz után soha a büdös életben nem fogod többé látni azt, aki átejtett.




Szélhámos-filmekkel nem vagyunk elkényeztetve túlságosan, de amink van, azokra nem lehet panaszunk. Kezdve a műfaj atyjával, amely mind a mai napig a legprofibb, ezt pedig mondanom sem kéne, úgyis tudod: A nagy balhé. De még néhány éve is készültek vállalható, sőt, nagyon jó darabok, legyen az a Trükkös fiúk vagy a Kapj el, ha tudsz! De nem csak az amcsik képesek csodára, hanem az argentinok is, lásd éppen kitárgyalt filmünket.

A kilenc királynő első cirka húsz perce akár oktatófilm is lehetne szélhámosoknak. Két csaló, akik történetünk legelején ismerkednek meg, járják a várost, és húzzák le a mit sem sejtő embereket. Tudod, hogy lesz még több pénzed, ha beülsz egy kávéra? Vagy ha felcsengetsz valakihez? Nem? A kilenc királynőből megtudod. Később Marcos és Juan szembetalálja magát egy nagy lehetőséggel, ugyanis megtudják, hogy a dúsgazdag Vidal Gandolfo már csak egy napig van a városban. Szenvedélye a bélyeggyűjtés, csalóinknak pedig kezébe kerül a nagyon ritka, Kilenc Királynő nevű bélyegsorozat tökéletes másolata. A feladat adott: el kell passzolni.


Ízig-vérig szélhámos-filmmel van dolgunk. Kezdve az apró trükkökkel, amelyekkel kisebb összegeket lehet összekaparni, valamint az a bizonyos nagy balhé, amely - mint a filmben is elmondják - millióból egyszer adatik meg. A kilenc királynő pedig gondoskodik arról, hogy ne lankadjon a figyelmünk, mindig van valami a tarsolyában, amely tovább és tovább görgeti a cselekményt egy egyre merészebb irányba. És ahogy az lenni szokott, semmi nem megy zökkenőmentesen, mi pedig ha nem is rágjuk a körmünket izgalmunkban, de kellően elszórakoztatva sodródunk az árral.

Ha beszélnem kéne a negatív oldalról, akkor egyértelműen az utolsó jelenetet hoznám fel. Ahogy az az ilyesfajta filmeknél lenni szokott, nem hagytak ki egy fordulatot a történet végéről, ami jelen esetben nem volt a legszükségesebb dolog. Kicsit mintha csak azért lett volna odarakva, hogy ezúttal se ússzuk meg csavar nélkül, de most simán meglettünk volna nélküle. Igen, kicsit erőltetett lett.

Ha nem is A kilenc királynő lett minden idők szélhámos-filmje, de minden adott egy majdhogynem kifogástalan szórakozáshoz: fordulatos, pörgős, meglepő, de mindenek előtt nagyon kellemes meglepetés. Néhány évvel később aztán készült egy amerikai remake is. Ahogy az többnyire lenni szokott.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.