What We Do in the Shadows [2014]

Vámpírfilmek, kultuszok, fényben járók, sápadt szerelmes tinik, oké. Tegyük most félre kicsit csömörünket a vérszívókkal kapcsolatban, hogy néhány éve mekkora vámpír-láz ütötte fel a fejét, felejtsük el, hogy Edward szerelmes Bellába, és a What We Do in the Shadows segítségével vizsgáljuk meg valami egészen más szemszögből ezt a mítoszt. Nagyon más szemszögből.

Voltaképp egy ál-dokumentumfilmről van szó, egy úgynevezett mockumentary, amely elég erősen bemutatja, milyenek a vámpírok mindennapi problémái. Négy merőben más vérszívót követhetünk nyomon, akik immár több száz éve egy fedél alatt élnek. Életüket egy forgatócsoport kíséri végig, ők pedig néha nyilatkoznak nekik. Bepillantást nyerhetünk, mennyire nem egyszerű még nekik sem az együttélés, hiszen senki sem akar például mosogatni. Láthatjuk, hogyan vetik bele magukat az éjszakai életbe, illetve azt, hogy milyen mizériákkal jár, ha egy felelőtlen srác vérét szívják ki, aki később még bajt is hozhat rájuk.

A What We Do in the Shadows valami rohadt vicces darabra sikerült. Apróbb gegek, bevágások, utalgatások, beszólogatások és párbeszédek terén működtetik a humort, de mindezt nagyon nagy intenzitással teszik. Kell is, hiszen a játékidő mindössze 85 perc, ami hamar el is repül, ha időben belerázódsz... Mert arra azért bizony fel kell készülni, hogy történet az nem igazán van. Inkább csak jelenetek követik egymást, szituációkat pakoltak egymás mögé, egyik vicces helyzetkomikum követi a másikat, és bár nagyon gyengén, mégis felsejlik valami a háttérben, ami valamicskét összefogja mindezt, de nincs egy keretbe foglalt sztori, amolyan eleje-közepe-vége érzés.


Mondanom sem kell, nagyon sok, szinte minden a karaktereken múlik, de aggodalomra semmi ok: zseniálisak, itt van mindjárt a legkülöncebb figura, a Nosferatu-t megidéző Petyr, aki meglehetősen antiszociális, a többiek is tartanak tőle rendesen. Deacon, aki elég hamar bepöccen, Viago még mindig egyik volt szerelme miatt bánkódik, aki azóta már természetesen megöregedett. Valamint Vladislav, aki akár Drakula gróf is lehetne, szeret orgiázni, életét pedig annak idején alaposan tönkretette egy bizonyos Bestia.

A színészek nagyszerűen beleélték magukat a figuráikba, enyhén túljátszva azokat, ezzel egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy tulajdonképpen egy bohózat szereplői. Johathan Brush és Taika Waititi pedig mindhárom fronton (írták, rendezték és szerepelnek is benne) pontosan tudták, mit akarnak, és ki is hozták belőle az elmúlt évek legjobb horrorkomédiáját. Igaz, nem vagyunk elkényeztetve ezen kombóval, de ha dúskálnánk is a vicces horrorok között, a What We Do in the Shadows akkor is mindenképp egy kiemelkedő darab lenne.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Viszlát, és kösz a halakat!

Faculty - Az invázium [1998]

Megan is Missing [2011]