Közönséges bűnözők / The Usual Suspects [1995]

Egy leégett hajó a San Pedró-i kikötőben. Huszonhét holttest, két túlélő. Míg az egyiküket komoly égési sérülésekkel kórházba szállítják, addig a másikat, Verbal Kint-et (Kevin Spacey) a rendőrségre viszik, ahol elmeséli, mi is történt pontosan. A történet hat héttel korábbra nyúlik vissza, amikor is New York-ban őt, és még néhány helyi piti bűnözőt bevittek az őrsre, egy fegyvereket szállító teherautó kirablásának gyanújával. Aznap éjjel a cellában egyikük egy rizikós meló ajánlatával állt elő, amire idővel mindannyian rábólintottak. Lehet nem is véletlen az, hogy pont őket kasztlizták be aznap? Elképzelhető, hogy valaki a háttérből mozgatja a szálakat?

A The Usual Suspects napra pontosan 20 éve debütált a Sundance Filmfesztiválon.

Spoilermentes iromány következik.




"The greatest trick the devil ever pulled was convincing the world he did not exist. And like that... he is gone."

Ha a legtöbb embernek azt mondják, Bryan Singer, akkor kapásból az X-Men-filmekre asszociálnak. De még mielőtt vászonra adaptálta volna kedvenc mutánsainkat, még 1995-ben fogta magát, és egy életre beírta nevét a filmtörténelembe a The Usual Suspects című remekművével. Mondom: remekmű. Megvannak a maga hibái, látom is őket, de szerencsére mind-mind olyan kis apróság, amelyek bármelyik más klasszikusban is előfordulhatnak.

A film két síkon játszódik, egyrészt ott van maga a kihallgatás, valamint a visszaemlékezések. A Spacey-t faggató nyomozó, a Chazz Palminteri által megformált Kujan szemén keresztül látjuk magát a történetet, vele együtt próbáljuk összerakni a kirakós darabkáit, amikor is szépen-lassan összeáll a kép, miért ez az öt ember került bele a süllyesztőbe, hogy kerültek a hajóra, és ki az a rejtélyes, alvilági figura a háttérből, akivel még a gengszterek is ijesztgetik a gyerekeiket. Ez utóbbival bekerül némi misztikus vonal is a cselekménybe, amelyre John Ottman kiváló, már-már hátborzongató zenéje is csak rápakol még egy lapáttal. Igaz, erről már az a bizonyos nyitó jelenet is javában gondoskodik.

És ha ezt a filmet magyar szinkronnal nézed, nem vagy a barátom!

Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy eredeti nyelven, vagy magyar szinkronnal nézi a filmeket, de ez esetben elkerülhetetlen, hogy mindenkit lebeszéljek a magyar hangról. Nem csak azért, mert az a bizonyos jelenet, amelyben az összeégett, alapból magyarul beszélő ember tolmácsolása piszok hülyén néz így ki, hanem főleg azért, mert ha a hazai hangokat választod, ezzel módszeresen lelövöd magadnak a filmvégi csattanót, és máris elrontottad az egyik legfaszább filmélményt. Én szóltam.


Kevin Spacey Oscar-díja nem volt véletlen (de a Legjobb Eredeti Forgatókönyv díját is magáénak tudhatja a film), egyértelműen az ő alakítása a legkiemelkedőbb, de a The Usual Suspects egy olyan film, amelyben még Stephen Baldwin-ra sem tudnál rosszat szólni - és ez azért már valami. De van itt még Gabriel Byrne, akinek karaktere hosszú idő után tér vissza a bizniszbe, Benicio Del Toro, akinek az akcentusán nem fogsz nem röhögni, valamint Kevin Pollack a laza egysorosaival.

Körmönfont, csavaros, izgalmas és lenyűgöző. A végén pedig Te is Chazz Palminterivel együtt fogod elejteni a kávés bögrét, a nagy rádöbbenések közepette. Számomra a talán legmeghatározóbb filmélmény, amit magam mögött tudhatok.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ford Fairlane kalandjai / The Adventures of Ford Fairlane [1990]

Kristálytollú madár / L'uccello dalle piume di cristallo [1970]

The Eyes of My Mother [2016]

Deadpool figura és képregény nyereményjáték - by Fantasmania