Világok harca / War of the Worlds [2005]

Már évmilliók óta itt vannak, a földfelszín alatt begubózva várják, hogy kitörve onnan
lecsaphassanak, és elpusztítsák a bolygó lakóit. Most eljött a pillanat, és ezek a hatalmas tripodok el is kezdik a pusztítást. Az elvált, egyedülálló Ray Ferrier (Tom Cruise) éppen fiával és lányával töltené az időt, amikor hatalmas vihar keletkezik, és megnyílik a föld. Menekülniük kell, ha túl akarják élni.

Kilenc évvel ezelőtt Steven Spielberg csinált egy inváziós filmet. De voltak változások abban a bizonyos receptben: nincsenek hős katonák, dicső patrióták, önfeláldozó amerikai elnököt sem láthatunk. Helyette egy csonka család menekülését. Nincsenek viták a Fehér Ház kerekasztalának öltönyös-nyakkendős lovagjai közt. Az embert látod, az átlagembert, és Te, kedves néző, Te is pontosan csak annyira vagy képben ezzel az egész megszállással, mint a Tom Cruise.

Nem kérdés, ez a másfajta aspektus valamicskét jót tett a filmmel, de nem rejtem véka alá, hogy ettől függetlenül én nem rajongok különösebben a War of the Worlds-ért.

Maga a sztori története meglehetősen messze nyúlik vissza. H.G. Wells regénye még 1898-ban (!!!) jelent meg, amely alapján Orson Welles annak idején egy igencsak valósághű rádiójátékot kreált, és ezt anno a hallgatóság nagy része alaposan be is cumizta. Majd jött az 1953-as film Byron Haskin rendezésében, az új évezredben pedig Spielberg pont aktuálisnak találta, hogy alaposan fel, illetve átdolgozza a sztorit. Vagy csak ő is akart magának egy inváziós mozit, a fene se tudja.

Egy baromi látványos menekülős film, amelyben nem a történet, sokkal inkább a CGI, a szépen fényképezett jelenetek, az aprítás, a megannyi bigbang az, ami maradandót, emlékezetest tud mutatni - mindez nyakon öntve egy gyermekeit védelmező, néhány jelenetben egyenesen viselkedést produkáló infantilis apukával, finoman adagolt hollywoodi sziruppal. Egészen az utolsó jelenetig, amikor is az a szirupos tubus, a franc se tudja hogyan, de nagyon megbillent, és megkapjuk azt a befejezést, ami Spielberg bá' Achilles-sarka úgy általában.

Így lesz a War of the Worlds összességében egy sima iparosmunka, kielégítve a látványfilm-függők minden óhaját-sóhaját. Sodródás az árral, önmagukból kivetkőzött emberekkel, és bár a tripodok tényleg faszányosan néznek ki, na meg az a kürthang is képes a paráztatásra, de ezt a filmet Spielberg elég rendesen elpuskázta.

Tom Cruise szokás szerint oké, még ha nem is ez élete alakítása, de amikor érzelmeket kell produkálni, akkor nem kérdés, hogy azt ügyesen hozza. Dakota Fanning párszor még le is játssza az öreget, de Tim Robbins rövid mellékszereplése talán a film legerősebb emberi pillanatai közé tartozik.

Végszónak: egy többnyire üres produkció, megfelelve a tucatfilmek alap elvárásainak, gigászi látvánnyal. Nem több, nem kevesebb. Morzsolódjon csak az a popcorn a fogak közt!

6/10