Starry Eyes [2014]
Sarah minden vágya, hogy színésznő lehessen. Kergeti az álmát, meghallgatásokra jár, közben pedig egy afféle cicababa-gyorsétteremben melózik. A legújabb kaszting, ahova jelentkezik, eleinte még nem is gyanús, de amikor másodszorra visszahívják, már Sarah is sejti, hogy itt valami nagyon nincs rendben. De a lány fékezhetetlen: ő tényleg sztár akar lenni.
Mindenáron.
Ahogy azt már a The Babadook esetében is kifejtettem, kevés a rendhagyó horror, ami nem ugyanarra a néhány kaptafára készül. A Starry Eyes a már említett Babadook mellett újfent egy kivételes próbálkozás. Nem egy közönség kedvenc, még a horror-fanatikusok körében sem valószínű, hogy egyhangú sikert arat, és erről pont a sajátos hangvétele tehet.
Lényegében egy elég kemény fricska Hollywood-nak, magának az álomgyárnak, a sztárrá válásnak egy nagyon morbid víziója, amely még Cronenberg keményebb pillanatai előtt is megadja a tiszteletet. A horror jelző alatt ne egy megszokott zsánerdarabot képzelj el, hanem egy végtelenül nyomasztó látomást, amely eleinte nem tűnik többnek egy pszicho-thrillernél. Lassú, de ezen felül mégis precízen építkezik, nem kapkodja el, bár való igaz, ezzel helyenként okoz néhány unalmasabb pillanatot is.
Majd elérkezünk a fináléhoz, ami tartogat pár meglepetést, és ez könnyen kicsaphatja a biztosítékot brutalitás szempontjából - de ez már tényleg csak a hab a tortán, úgymond, felrakja a pontot az i-re. Nem csak Sarah, de a film is kivetkőzik önmagából. Mimóza lelkű nézők is takarni fogják a szemüket. De mimóza lelkűek inkább neki se álljanak - én szóltam.
Alex Essoe alakítása egész egyszerűen zseniális. Az a fajta karakter-visszafejlődés, amit ebben a másfél órában produkál, nem egy mindennapi élményt nyújt. Miközben peregnek előtted a hideg képsorok, a főhősnő Sarah-val egyre jobban és jobban veszíted el a kapcsolatot. Amilyen kedves, aranyos, álmodozó, kissé esett-kelt lánykának ismerted meg az elején, úgy szépen, fokozatosan vennéd le róla a kezed, és kerülnéd el minél messzebbre, hogy még véletlenül se találkozz vele.
A Starry Eyes egy igazi rémálom: alku az ördöggel a sikerért, a pénzért, a csillogásért, mindegy, hogy milyen áron. Nem egy könnyű darab, messze nem egy mainstream horror. Igazi rétegfilm, amely felborzolja a kedélyeket, kiakaszt, megbotránkoztat és nem hagy nyugton egyetlen percre sem.
7/10
Mindenáron.
Ahogy azt már a The Babadook esetében is kifejtettem, kevés a rendhagyó horror, ami nem ugyanarra a néhány kaptafára készül. A Starry Eyes a már említett Babadook mellett újfent egy kivételes próbálkozás. Nem egy közönség kedvenc, még a horror-fanatikusok körében sem valószínű, hogy egyhangú sikert arat, és erről pont a sajátos hangvétele tehet.
Lényegében egy elég kemény fricska Hollywood-nak, magának az álomgyárnak, a sztárrá válásnak egy nagyon morbid víziója, amely még Cronenberg keményebb pillanatai előtt is megadja a tiszteletet. A horror jelző alatt ne egy megszokott zsánerdarabot képzelj el, hanem egy végtelenül nyomasztó látomást, amely eleinte nem tűnik többnek egy pszicho-thrillernél. Lassú, de ezen felül mégis precízen építkezik, nem kapkodja el, bár való igaz, ezzel helyenként okoz néhány unalmasabb pillanatot is.
Majd elérkezünk a fináléhoz, ami tartogat pár meglepetést, és ez könnyen kicsaphatja a biztosítékot brutalitás szempontjából - de ez már tényleg csak a hab a tortán, úgymond, felrakja a pontot az i-re. Nem csak Sarah, de a film is kivetkőzik önmagából. Mimóza lelkű nézők is takarni fogják a szemüket. De mimóza lelkűek inkább neki se álljanak - én szóltam.
Alex Essoe alakítása egész egyszerűen zseniális. Az a fajta karakter-visszafejlődés, amit ebben a másfél órában produkál, nem egy mindennapi élményt nyújt. Miközben peregnek előtted a hideg képsorok, a főhősnő Sarah-val egyre jobban és jobban veszíted el a kapcsolatot. Amilyen kedves, aranyos, álmodozó, kissé esett-kelt lánykának ismerted meg az elején, úgy szépen, fokozatosan vennéd le róla a kezed, és kerülnéd el minél messzebbre, hogy még véletlenül se találkozz vele.
A Starry Eyes egy igazi rémálom: alku az ördöggel a sikerért, a pénzért, a csillogásért, mindegy, hogy milyen áron. Nem egy könnyű darab, messze nem egy mainstream horror. Igazi rétegfilm, amely felborzolja a kedélyeket, kiakaszt, megbotránkoztat és nem hagy nyugton egyetlen percre sem.
7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.