A humor nagyon szubjektív dolog, kinek a könnyed poénok ütnek, másnak az éjsötét fekete komédiák tesznek a kedvére. Lehet, hogy ami neked gusztustalan, az másnak könnyeket fakaszt a nagy kacaj közepette. Először húszas listát akartam csinálni a tíz kedvenc vígjátékomból, de gondoltam, legyünk szigorúak egy tízes blokkal (na jó, igazából csak 17-et sikerült összeszednem). Kimaradtak olyan filmek, mint a Trópusi vihar, Dumb és Dumber, Dutyi dili, az Annie Hall , de ezek mind-mind belefértek volna egy hosszabb felsorolásba. Jöjjön, aminek jönnie kell: tíz olyan vígjáték, ami bármikor jöhet, és mindig mosolyt csal az arcomra.
A Super Dark Times az a film, amely hangulatában, és az alapfelütésével is erős, ám idővel nem igen tudtak mit kezdeni a sztorival, így egyszerre tűnik összecsapottnak és túlírtnak. Néhány kisvárosi tinédzser szokásos bandázása közben felugranak egyikükhöz. Az illető bátyjának szobájában találnak egy igazi szamuráj kardot. Kimennek a város mellé a szabadba, ám baleset történik, egészen pontosan egyikük meghal. Elrejtik a holttestet, és próbálják titokban tartani. Nagyon sok féle mehetett volna a cselekmény, és nem is igazán egy tipikus végkifejlet felé futott ki, de őszintén szólva jobban jártunk volna. Szinte érezni a film közben, hogy mikor van az a pont, amikor a készítők is feladták. És innentől szabadul el a káosz. Ellenben a Super Dark Times iszonyúan erős atmoszférával bír: háttérképnek való képkockák, gyönyörű beállítások, hozzá pedig nagyszerű aláfestő dallamok is dukálnak. Ez szerencsére valamicskét tartja benne a lelket. De valahol mégiscsak egy kihagyott ziccer, és ...
Teljes mértékig megértem, ha valaki ezt a filmet húsz perc után kinyomja a francba, mondván, hogy ez mekkora egy baromság, és hogy az ő ideje drágább ennél. Nem tudnék vele vitatkozni, de azzal sem, aki végigüli és elismerően beszél róla: mert a Swiss Army Man egy vérbeli csemege, de nem csak az idei felhozatalt nézve: egész egyszerűen nincs még egy ilyen film a világon. A Számkivetett Wilson-os szegmense, valamint Robinson Crouso találkozik ebben a nagyon furcsa másfél órában: Hank (Paul Dano) egy lakatlan szigeten tengeti mindennapjait, miután hajója viharba került, ő pedig kisodródott. Mi ott kapcsolódunk a történetbe, amikor hősünknek elege lett a magányból, feladta a harcot, és éppen kötelet rak a nyaka köré. Még az utolsó előtti pillanatban észreveszi, hogy egy vízihullát (Daniel Radcliffe) sodor a víz a partra. Segítségével megmenekül a szigetről (hogy hogyan, azt majd meglátjátok), majd egy erdőbe kerülnek, ahol Hank elmagyarázza a hullának, Manny-nek, hogyan is működik ma...
Sean Casey (Andy Garcia) előtt áll a nagy lehetőség, hogy jogi karriert fusson be. A rendőr édesapja és annak társa egy harlemi drogbárón készül rajtaütni, az akció viszont balul sül el, három rendőr életét veszti, Sean apja pedig súlyosan megsérül. Ő kapja meg az ügyet, amellyel rács mögé juttathatja Jordan Washingtont. A sikeres tárgyalás után lehetőségek egész tárháza nyílik meg Sean előtt, ezzel válik számára egyre világosabbá, hogy a rendőrség berkein belül milyen korrupciós ügyek folynak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.