Stretch [2014]

Érezted már úgy, hogy szar napod van? De úgy igazán. Amikor a folyamatosan sűrűsödő
negatívumok most állnak össze egy nagy egésszé, hogy egyenesen az arcodba fröccsenjen az életed mocska? Amikor tudod, hogy felkelni sem lett volna érdemes, inkább bedeszkázott ablakok mögött az ágyadban kuporogva tölteni a napot, hogy elkerüld a problémákat? Igen? Hát barátom, tévedsz: nem volt még szar napod. Stretch? Na... neki aztán szar napja van.

Az egy dolog, hogy utálja a munkáját. Annak idején nagy reményekkel érkezett Hollywoodba, természetesen azért, hogy színészi babérokra törjön. Most limuzinsofőrként tengeti mindennapjait, ráadásul a csaja is elhagyta, aki összejött egy dúsgazdag celebbel. De Stretch annak idején szerencsejáték-függő volt, így felhalmozott egy nagy adag, hatezer dolláros tartozást, naná, hogy olyan emberek felé, akiknek nem ajánlatos még egy centtel sem lógni. Főnöke is folyamatosan cseszteti, és akkor itt van még ez a Ray Liotta, akit éppen fuvaroz, és nála maradt az egyik kellék egy forgatásról: egy pisztoly. Megbízza Stretch-et, hogy legyen olyan szíves, vigye már vissza.


De éppen akkor üt be a nagy meló: a millárdos Roger Karos elé kéne kimenni, hátha kap tőle némi zsíros jattot. Emberünknek éjfélre perkálnia kell, különben könnyen a nyakát szegik, így nem kérdés, hogy minden lehetőséget megragad. Karos nagyon nem egy evilági figura, a különcök között is különc, de felajánlja Stretch-nek, hogy kifizeti helyette a tartozást, ha aznap este teljesíti néhány feladatát.

És csak itt veszi igazán kezdetét Stretch ámokfutása, az a bizonyos szar nap: egyik zűrből csöppen a másikba, egyik félreértéstől a másikig zuhan, hamarosan az FBI kezdi üldözni, miközben nyakában loholnak a behajtók, ő pedig miközben próbál Karos kedvére tenni a hatezer dolcsiért, nincs is igazán tisztában vele, mi miért történik körülötte.


Joe Carnahan (Szupercsapat, Fehér pokol, Füstölgő ászok) új filmje nem nagyon ismer határokat. A tabukkal még csak köszönőviszonyban sincs, Hollywood kamuálarcát a szépről és jóról pedig darabokra tépi. De a legjobb még csak most jön: valami kibaszottul vicces. Egyfelől a jól bevált "minden szar összejön, pont amikor nem kéne" receptet követi, csak éppen rápakol még néhány lapáttal, közben pedig egy elképesztő kritikát fogalmaz meg a gazdagokról, a színészekről, Hollywoodról és úgy mindenről, amivel ezzel a közegben csak találkozhatsz. Az átlagember, aki már nem is igazán akar feltörni, az álmait rég a kukába tette, most fontosabb feladattal kell megbirkóznia: túlélni.


Patrick Wilsont talán még soha nem láttam ennyire eggyé válni a szerepével, kétpofára habzsolta a karakterét. Külön pirospont azokért a jelenetekért, amikor figurájának pluszban színészkednie kellett, megjátszani, rögtönözni, hogy ő nem is egy limó sofőrje, hanem valaki egészen más. A film csúcspontja azonban egyértelműen Chris Pine: soha nem láttad még ilyen szerepben, és nagy valószínűséggel soha nem is fogod. Kár lenne leírni pontosan Karos karakterét, ezt látni kell! Jessica Alba pedig talán még soha nem volt ennyire aranyos. Cameók is vannak, a már említett Ray Liotta ripacskodik egy kicsit önmagát alakítva, viszont az egyik leghatásosabb ilyen vendégszerep David Hasselhoff-ot illeti: pont úgy, ahogy azt tőle mostanság elvárjuk. Faszfejség és önirónia.

Nem egy tökéletes alkotás, attól azért messze van, de tény, hogy valami elképesztően szórakoztató. Van, hogy száz százalékon képes pörögni, és ugyan befejezés gyanánt nagyon olcsó megoldással éltek a készítők, de nem lehet elmenni az mellett, hogy ilyen filmek sajnos nagyon ritkán készülnek.

8/10


2 megjegyzés:

  1. Egyetertek, nagyon szorakoztato film, sot, nekem az ev comedy-je.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Carnahan csináljon is még sok ehhez hasonló filmet, nekem például az A-Team is hasonló meglepetés volt!

      Törlés

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.