Hideg préda / Fritt vilt [2006]

A norvég Jotunheimen-hegységben sorra tűnnek el az emberek. És mit ad isten, néhány fiatal pont ide tart síelni. Miután egyikük balesetet szenved, elindulnak segítségért, de csak egy 30 éve elhagyott szállodát találnak. Gondolják, jobb híján ez is megteszi. Na, nem kellett volna. Valaki ugyanis van még rajtuk kívül az épületben, és nem szereti, ha a környéken bárki is életben marad.

A Hideg Préda egy klasszikus slasher-film. Ráadásul a kötelező karakterekkel, de úgy, hogy első blikkre tudni fogod, melyikük éli majd túl. Nem túlzok. Ha viszont szereted a slasher-filmeket, akkor nem fogsz csalódni ahhoz képest, hogy tulajdonképpen sok újdonsággal nem kecsegtet. Embereink sorban hullanak el, ahogy az megvan írva. Menekülnek, vagyis csak menekülnének, de a rejtélyes támadó minden eshetőségre felkészült. A jól megszokott recept alapján kotyvasztották.


De akkor mégis, miért működik? Elsősorban a hangulat. Fenn, a hófödte hegyekben egy hatalmas, elhagyott szálloda, a világtól rohadt messze. Ez már önmagában para, de úgy meg pláne az, hogy valaki vadászik rád. Szinte kilátástalanok az esélyek. Mindez nagyon átjön a képernyő ezen oldalára. És persze ahogy megkezdődik a hentelés, piszkosul izgalmas lesz a film. Nagy kár, hogy túlontúl sok idő ment el a karakterek építgetésére, így a cselekmény feléig várni kell, amíg elstartol az aprítás.

Aki pedig attól tart, hogy mindenféle gusztustalanságokat, kiforduló beleket és szétfröccsenő agyvelőket fog látni, azt megnyugtatom: spóroltak a művérrel, nem fog felfordulni a gyomrod. Valójában az előző mondat undorítóbb volt, mint a film gyilkolós részének java.

Az utolsó percekben kapunk némi magyarázatot a gyilkos indíttatására, kissé talán súlytalannak éreztem, de egye fene, ott volt, nem vesztettünk semmit, igaz, olyan sokat nem is nyertünk. A "remek darab"-jelzőtől messze van, de összességében ajánlott film, ha vevő vagy egy kis slasher-mókára.

7/10


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.