A megtisztulás éjszakája: Anarchia / The Purge: Anarchy [2014]

Hogy visszafojtsák az elhatalmasodott erőszak-kavalkádot az Egyesült Államokban, a nem is olyan távoli jövőben az úgynevezett Új Alapító Atyák létrehozták a Megtisztulást. Ez évente egyszer egy éjszakát jelent, amikor is 12 órára úgy, ahogy van, megszűnik a törvény.

Amit nagyon fontos leszögezni már a legelején: ha nem láttad az első részt, az Anarchiát akkor is simán érteni fogod. Az ominózus éjszakát leszámítva nincs semmiféle kapocs az előző filmmel, sőt, itt is mindent elmagyaráznak, hogyan zajlik az egész, mit szabad pontosan, illetve mi az a nagyon kevés, amit nem.

Továbbá az Anarchia egy tökéletes példa arra, amikor a készítők tanulnak az első rész hibáiból. Míg ott egyetlen családot láthatunk, amint a saját házukban próbálnak túlélni a betolakodókkal szemben, addig itt brutálisan emelték a tétet. Kint vagyunk a csatamezőn. A betondzsungelben, ahol szó szerint elszabadul a földi pokol. Sőt, kapásból három szállal indítunk, való igaz, ezek hamar összefutnak, és onnantól embereink együtt próbálják átvergődni az éjszakát.


Vannak, akiket elrabolnak, vannak, akik lerobbannak az autójukkal, de olyan is akad, akit egy személyes bosszú vezérel arra, hogy belevesse magát a Megtisztulás éjszakájába.

És míg az első részben csak néhány képkocka erejéig láthattuk, mi is zajlik odakint, addig itt megkapjuk a magunkét. Ezért pedig jár a virtuális high-five, mert az utcákon tényleg senki sincs biztonságban. Hiába vagy kemény, esetleg nagyobb darab, keményebb kötésű, fel lehetsz te állig fegyverkezve, lehetsz egy komplett csapattal is: a veszély akárhonnan beüthet. Hiszen vannak, akik ezt a 12 órát használják ki arra, hogy kieresszék a gőzt. És ész nélkül gyilkolnak. De hogy milyen további veszélyek leselkedhetnek az emberre ezen az éjszakán, na arra is kapunk néhány példát.


Voltaképp egy menekülős filmet kapunk, összességében elég komoly hullámvölgyekkel. Volt, hogy minden figyelmem maximálisan a látottakra irányult, a szememet nem bírtam levenni róla, és szinte átéreztem azt a bizonyos feszültséget, a félelmet: mintha én is ott lettem volna az összeverbuválódott csapattal, akik folyamatosan fürkészik a környéket.  De az is megesett, hogy a film mondhatni ledobott magáról, a tempó és a feszültség hirtelen hiánya végett lecsökkent az érdeklődésem is. Hiába nem egy hosszú film a maga cirka 100 percével, amondó vagyok, ez rövidebbre, feszesebbre vágva jobban működött volna. Itt például befigyel az első rész abszolút pozitívuma, hogy az piszok rövid volt.

De még így sem könyvelném el az Anarchiát csalódásnak: teljesen más film, mint az első volt, sőt, nagyon sok szempontból jobb is annál. Egy olyan méltó folytatás, amely valójában nem is egy folytatás. Jöhet a harmadik rész? Ha egy új szemszögbe helyezik, akkor feltétlenül!

7/10


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.