Senkinek egy szót se! / Ne le dis à personne [2006]

Nyolc éve már, hogy Alexandre élete párját, Margot-ot meggyilkolták. A férfi egy e-mailt kap, egy ismeretlen feladótól, benne egy link, amit az évforduló napján, egy megadott időpontban kell megnyitnia. Egy kültéri kamera képét látja, egyenes adásban, amelyen egyszer csak megjelenik Margot. A mellékelt üzenet: senkinek egy szót se! Alexandre próbál utána járni a dolgoknak, miközben a rendőrség újabb holttesteket talál ott, ahol annak idején a nőt is meggyilkolták. Az ügyet újra előveszik, a férfi gyanúsítottá válik, miközben versenyt fut az idővel.

Nyugi, ha úgy a film felénél úgy érzed, elvesztetted a fonalat, nem érted, hogy ki, mit és miért csinál, megnyugtatlak, nem vagy vele egyedül, de csak türelemmel kell lenned, a végére nagyon szépen kitisztul minden, és megkapod azt a bizonyos megváltást.

A Ne le dis à personne minden elemében egy remek darab: egyszerre egy menekülős-nyomozós film, hiszen az önhibáján kívül galibába csöppent hősünk, aki közben menekülésre adta a fejét, minden erejével azon van, hogy tisztázza magát, ehhez pedig ki kell derítenie, hogy mi is áll a dolgok hátterében, miközben kopók lihegnek a nyakában. Egyszerre egy romantikus dráma, ami így leírva nem tűnhet túl biztatónak, de tényleg csak nyugtatni tudom a kedélyeket: annyira szépen is finoman vannak beleillesztve ezen két zsánerdarab kellékei, hogy kellő profizmussal passzol bele ebbe az összképbe. Talán még egy kis misztikummal is szolgál eleinte, amiről hamar kiderül, hogy zsákutca, hiszen egy sokkal földhöz ragadtabb cselekménnyel állunk szemben.


Az eleinte lassú építkezést egy ponton felváltja valami egészen más: a tempó veszett iramot kezd diktálni, amely ugyan mentesít minket bármi nemű üresjárattól és unalomtól, de pont ezen pörgős jelenetek sűrűjében kapunk pár olyan bevágott, elsőre "most akkor mi a franc van?"-jelenetet, amik a fonal látszólagos elvesztését okozzák. Mindezek viszont csak elsőre szúrhatják az ember szemét, miközben kicsit haragszol a filmre, nem érted mi folyik itt, mégis ezáltal rendelkezik azzal a képességgel, hogy a maximális kíváncsiság hajt előre, tudni akarod, mire is megy ki a játék.

És végül megtudod. Ki tudja, lehet, hogy most szembe fogok menni a tömeggel, és sok ember lelkébe beletaposok. Lehet, hogy túl sok filmet láttam már, és aláírom, hogy megvan a sansza annak, hogy bennem van a hiba, de a film végén felvázol visszaemlékezések, a sztori összegzése, úgy cakk-pakk a nagy rejtély, bár okozott némi meglepetést, de nem pont erre a megoldásra számítottam, pontosabban, nem ezt vártam. Ugyan kellően komplex ahhoz, hogy ne tudjak rá haragudni, de nem egy akkora nagy was ist das. Ez hagyott némi keserű szájízt maga után, főleg, miután még egyet csavarnak a sztorin. Sajnálom, ez van.

De még így sem tudok elmenni az mellett, hogy maximálisan ajánljam a filmet, amely Harlan Coben regénye alapján készült (Liam Neeson nemrég írt alá az amerikai adaptációra, shit...). Izgalmas, sejtető, rejtélyes, a film legutolsó képkockái után pedig nem tudom nem leírni a következő jelzőt: gyönyörű.

8/10


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.