Ugrás a fő tartalomra

Sin City - A bűn városa [2005]

Sin City, a mocsoktól bűzlő város, ahol a hétköznapi ember talán egy laza délután erejéig sem bírná ki. Züllött, undorító alakok, kurvák és korrupció. A bűn városa. Három történet, amik halványan érintve egymást tárulnak a szemünk elé. A nyugdíj előtt álló rendőr, aki megment egy kislányt a befolyásos szenátor pedofil fiának karmai közül. A bosszúra szomjas torzszülött, aki kiakarja egyenlíteni a számlát. Valamint Dwight, aki segít az óvárosi prostiknak, mielőtt felborulna a rend köztük és a zsaruk közt.

Robert Rodrigueznek állítólag már egészen régi vágya volt, hogy Frank Miller legendás képregényét vászonra vigye, végül 2005-ben mindenki szája tátva maradt, amikor láthatta, mi sül ki abból, ha valaki nem csupán egy képregényfilmet, hanem történetesen egy mozgó képregényt készít nagy vászonra. Mert a Sin City tényleg ilyen. Konkrétan az egész filmet zöld háttér előtt vették fel, hogy aztán már-már festői, az alapanyaghoz teljes mértékig hű látványt kreáljanak hozzá CGI segítségével. És valóban megesett, hogy bizonyos színészek, akik szerepelnek egy azon jelenetben, a premierig nem is találkoztak egymással.


De Robert Rodriguez nem egyedül dolgozott: a képregényért felelős Frank Millar-rel közösen osztozott meg a rendezői széken, sőt, egy jelenet erejéig még Rodriguez nagy cimborája, Quentin Tarantino is helyet kapott.

De miért szeretjük még a Sin City-t? Mert brutális. Ez még talán kevés is lenne, azonban ezt a brutalitást olyan lazán műveli, amilyen cool módjára nagyon kevés másik film meri bevállalni. Lehet utálni Rodriguezt, sokszor adott is rá okot, hogy elveszítsük a belé fektetett bizalmat, de valljuk be: a Sin City-hez márpedig ő kellett. És természetesen Frank Miller.


A karakterekről, illetve az őket alakító színészekről külön bejegyzést lehetne írni. A legtöbb embernek nagy valószínűséggel a Mickey Rourke által megformált Marv ugrik be, és nem véletlenül. Egyrészt az ő karaktere, illetve sztorija talán a legintenzívebb, másfelől Dwight egy monológjában benne van minden, amit Marv-ról tudni kell:

"Marvot mindenki őrültnek tartja. Az az átkozott pechje, hogy rossz korban született. Egy véres csatamezőn érezné magát elemében, ahol baltával írthatná a népet. Vagy ha római gladiátorként kardozhatna az arénában..."


És valóban. Megállíthatatlan, kegyetlen, nem ismer határokat, de a szíve mégis a helyén van. Felejthetetlen, ahogyan Bruce Willis is Hartigan szerepében. A megkeseredett öreg kopó, akivel alaposan kitoltak. Ezek az emberek mind-mind belefásultak Sin City mocskos világába. Nekik már nem tudsz újat mutatni, nincs veszteni valójuk. Túl vannak mindenen. Clive Owen, Benicio Del Toro, Jessica Alba, Rosario Dawson, Elijah Wood, Rutger Hauer, Michael Madsen, Britanny Murphy, Michael Clarke Duncan... Valóban nem egy hétköznapi kaszting, és hogy mennyire jól áll mindenkinek a karaktere, arra szavak nincsenek. A maszkmesterek sem tétlenkedtek: nem csak Mickey Rourke ismerhető fel nehzezen, de még a nagyon jellegzetes arcú Benicio Del Toro sem úgy néz ki, hogy kiszúrod az első pillanatban.

Egyszerre festményi, és képregény-hű látványvilággal tarkított, noir hangulattal maximálisan felturbózott thriller egy kilátástalannak tűnő város betondzsungelében, ahol hőseink, akikbe még szorult egy cseppnyi emberség, mormogó narrációjukkal vezetnek minket ezen a szennyes úton.

9/10


Megjegyzések