Ugrás a fő tartalomra

Ragyogás / The Shining [1980]

Jack Torrance csak egy kis nyugalomra vágyik, hogy megírhassa könyvét, így elvállal egy öt hónapos
gondnoki állást a Szépkilátás Hotelben, amíg az a téli időszakra teljesen kiürül. Feleségével és fiával költöznek be ebbe a gigantikus szállóba. Ugyan Jacket figyelmeztetik, hogy az előző gondnok teljesen bekattant és egy fejszével kiírtotta családját, de neki mindennél jobban kell ez a munka. Ahogy telik az idő, lassacskán Jack gyógyszere is mintha kezdene teljesen elgurulni, ráadásul beköszönt egy hatalmas hóvihar, amely szinte elzárja őket a külvilágtól.

Stanley Kubrick filmjét sokan epikusnak tartják, kultstátuszba emelik, noha az alapanyagért felelős Stephen King nem rajong ezért az adaptációért. Lévén, hogy ő szerette volna megírni a forgatókönyvet, Kubrick azonban ezt ellenezte, így nyilván teljesen máshogy képzelte el. Kapóra is jött Kingnek az 1997-es minisorozat, ahol megírhatta a szkriptet, és így az szinte pontról pontra, teljes mértékig követi a regényt. Nos, nem mondom, hogy pont ezért, de nem is lett siker.

Ami külön érdekesség, hogy ebben a filmben használtak először 'steadicam' kameramozgást, amikor is a kamerát mintha semmi sem irányítaná, úgy képes haladni előre. Az egyik ilyen klasszikus jelenet, ahol ez a technika látható, amikor a kisfiú Danny a háromkerekűjével teker a folyosókon. Igen, tudom, manapság ez már teljesen hétköznapi, de mégis, ekkor még csak 1980-at írtunk.


A film pedig... kimondom: para. Eleve a tudat, hogy elvagy zárva a külvilágtól és az egyik családtagod, akinek megőrülését a saját szemed előtt láttad kibontakozni, majd próbál levadászni. Ezen kívül jókora lapáttal pakol rá az atmoszféra: a gigantikus szálló, amely, mint egy labirintus, Kubrick pedig mindehhez zseniálisan választott zenéket. Sikerült félelmet teremtenie a vászonra, amit csak megspékel Jack Nicholson ördögi tekintete.

Ha nem lenne a Száll a kakukk fészkére, minden bizonnyal ez lenne Nicholson legerőteljesebb alakítása. Az alapból ördögi kisugárzással rendelkező színész sokszor egy nézéssel képes eladni nekünk egy karaktert, de itt szerencsére többre megy ki a játék: olyan szinten érzed rajt az elborulást, hogy hiába tudod, hogy ez csak egy film, hiába tudod, hogy 34 éve készült, egyszerűen megfagy az ereidben a vér. Így kell színészkedni kérem szépen. Sajnos a többiekről nem tudok sok jót mondani... Ugyan Shelley Duvall is hozza a szintet, de nem tehetek róla, egyszerűen nem tudtam túlzottan izgulni érte, és erről bizony a kisugárzása tehet. Nem vagyok "szépség-fasiszta", ne értsetek félre. A kis srácot alakító Danny Lloyd-nak pedig ez volt az első szerepe, és ezt már csak egyetlen tv-film követte. Nos, ezért lehet kapni fogok, de a Ragyogás egy tökéletes példa arra, hogyan ne válassz gyerekszínészt. Durva látni, hogy amíg a Stand By Me-ben az összes kisgyerek remekel, addig itt mindössze egyetlen egy kisfiút kellett volna korrektül kiválasztani, és ez sem jött be. Sajnos nálam mindezek visszavettek az élményből. Nicholson javára szóljon viszont, hogy nem csak a többiek tükrében alakít hatalmasat, de nem ám.

Mindent összevetve: nem hiába beszélünk kultfilmről, tényleg remek horror, igaz, nem szerepelne egy Top 5-ben. Valahol meglehet érteni King rimánykodását is, hiába jó film, nem követi olyan pontosan a regényt és nagyon sok minden ki is maradt. De még így is működik.

8/10


Megjegyzések