A vadász éjszakája / The Night of the Hunter [1955]

Ben Harper a zsaruk elől menekülve siet haza családjához. Gyilkolt, tíz ezer dollárért. A pénzt elrejti, és megígérteti két gyermekével, hogy senkinek se árulják el, hova dugták. Még az anyjuknak sem. A rendőrök jönnek, elviszik a férfit, a bíróság pedig halálra ítéli. Cellatársa, a magát Prédikátornak nevező vallási fanatikus (valójában egy pszichopata) Harry Powell, akit mindössze harminc napra kasztliztak be, minden erejével azon van, hogy kiszedje Benből a pénz rejtekhelyét, ám a férfinak lakat van a száján. Azonban ez nem rettenti el a Harryt, hogy szabadulása után az özvegy kegyeibe férkőzzön. De, hogy mire képes a pénzért...

A jövőre 60. születésnapját ünneplő The Night of the Hunter nem hiába lett film klasszikus. Nem nevezném hibátlannak, de tény, hogy a maga idejében ez bizony egy elég komoly gyomros lehetett az akkori nemzedéknek. Az idő vasfoga mindössze annyira nyomta rá a bélyegét, hogy hatvan év az mégiscsak hatvan év. Sok mindent láttunk már azóta filmekben, egyik csavaros film követi a másikat, manapság már egy film végi csattanón sem lepődik meg túlzottan az igazi film függő. A vadász éjszakáját egész egyszerűen a helyén kell kezelni. 1955. És akkor emeled a kalapod Te is.

Nem túl szövevényes cselekménnyel, ám annál erősebb feszültséggel operáló film-noir & thriller koktélról van szó, amelyre nem pont a vontatottság a legjellemzőbb tulajdonság. Bizony, a tempója pörgős iramot diktál, amelyhez egy csupán másfél órás játékidő párosul, és igen, sietni kell, mert az alaptörténethez képest hol van még az a pont, ahova végül kilyukad a film... Továbbá nagyon erős jelenség a vizuális megoldások: olyan képi beállásokban bővelkedhetünk, hogy öröm nézni. Sokszor csak belefeledkezünk, de legtöbbször a feszültséget nagyon komolyan képes megnyomni.


Főleg, amikor így vagy úgy, de feltűnik Harry Powell, akit Robert Mitchum minden idők egyik legjobb alakításában formál meg. Hideg, mint a kő, ellenszenves, de mégis remekül elő tudja adni az ártatlan hívőt. Egyszerre kívánod a pokolba, de ugyanakkor rettegsz tőle, mert azon kevesek közé tartozol, akik tudják, hogy ez az ember mire képes, és hogy mi is ő valójában.

Mindent összevetve egy igazi noir-klasszikusról van szó, amit én személy szerint (most lehet szentségtörést követek el) forgatókönyvileg nem neveznék egy kifejezetten időtálló alkotásnak, de tény, hogy képes lebilincselni az embert, feszültségben tartani. Akad néhány nem túl valósághű párbeszéd, amiken ha fennakadsz, könnyen kizökkenthetnek. Minden apróbb hibája ellenére én mégis csak ajánlani tudom.

8/10


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.